Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

24. Jaj nekünk, higyjétek, kik minket esmértek, Mert pokolra megyünk, mondhatjuk ti néktek, Érzem is magamban, kiről vallást teszek, Nem álmot beszélek, igaznak hidjétek. 25. Minket füstölőink, sósviznek ereje, Sem szentek érdeme, sem papok levele, Képek tisztelete, buesu járó neme Nem segíthet soha, lelkünk próba erre. 26. De a kik igazán Krisztus érdemében, Biznak idvességes drága szent vérében, Idvezülnek: de mi részesek e kincsben Soha nem lehetünk, mert biztunk szentekben. 27. Bruntziknak pokolban lesz örökén jajjá, Komájával maga mostan nyilván vallja, Pintér is ugyan azt maga felől mondja, Ezeknek utjoktól kiki magát ójja. 28. A ki látja s hallja, Sempte, Galgóczvára, Ezeknek templomi Bruntzik Tóbiásra, Gergelyre és amaz rossz Pintér Mártonra Kiálthatja nyilván, Isten átka szállja. 29. E sorsa mindenkor hittűi szakadtaknak, Soha csendességük nem leszen azoknak, Tisztességes hirek nyilván mind elmúlnak, Hanem testi s lelki kínjaik ujjúinak. 30. Nem tudom, mint adnak számot az Nagyúrnak, Ha kérdi azoknak lelkeik hol vannak, Kik pásztorságoknak tisztiben kimúltak S éltekben nagy sokan bennünk botránkoztak. 31. Semmiként ott nékünk nem lehet mentségünk, Mivel álnokságot mi csak cselekedtünk, Tisztünkre igazán gondot nem viseltünk, Nem viseltünk, igaz hitünkből kiestünk. 32. Semptei, Szeredi hiveknek temploma, Galgócz városának szép hires lakosa, Látom hogy miattunk már gyászra fordula, Mely keserves sorsnak én vagyok fő oka. 33. Tudom, sok zokogást, Istenhez kiáltást Ezer fohászkodást tesznek, felsóhajtást, Mert szerzénk a hitben való tántorodást, S Bálnak készitettünk a helyében szállást. 34. Bizonyságot teszek, mig döggé nem leszek, Nem vagyok most részeg, igazán beszélek,