Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

Hanem ki-ki mind erős szeplőt válla, Szüzességüknek virágja megromla. 66. Ez éktelenség tárta három napig, E mellett is még mind három éjjelig, A kin a menny és föld álmélkodhatik, De lengyelektől bűnnek sem tartatik. 67. Ennél is inkább hogy dühösségüket Kiokádhassák szivükből mérgüket, Véghez vihessék kegyetlenségüket Gondolának ily álnok mesterséget. 68. Öreg idejű asszonyi állatok Azt reményiették, hogy megmaradhatnak, De felvonaték fejükre ruhájok, Szalma égéssel szenvedett ő tagjok. 69. Kiket fegyverrel meg nem öltek vala, Azokat pénzért megkinozták vala, Fejők homlokját körül kötik vala, Kötéllel, fával úgy szorítják vala. 70. Kiket kezekre feltekertek vala, Láboknál fogva feltámasztják vala, Fejőkkel alá lefüggesztik vala, Meleg kemencze őket süti vala. 71. E szörnyű dolgok mikor mind meglettek, Annak utána többet cselekedtek. Templom oltárát köröskörnyűl fogták, Minden szögletét pénzért megturkálták. 72. Egy főembernek holttestét felásták, Nyugodni földben békével nem hagyták, Bársony zászlóját a földre levonták, A szent templomot e képen gyalázták. 73. Ez helyben lakó egyházi személyek ő könyveikben nagy kárt szenvedének, Kiket szakgattak, kiket magokkal vittek, Kiket megégettek, kiket felfejtettek. 74. Régi magyarok Mátyás királyoknak Könyvei Budán még most is megvagynak, Kiket a törökök becsületben tártnak, Noha ők ahhoz csak semmit sem tudnak. 75. De a gyülevész nemzet azt nem nézte, Keresztény vérrel sok könyvet megfeste, Isten igéjét e képen becsülte, Hirdetőit is e képen megölte.