Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

Felső templomnál élvén szolgál vala, Kit egész város igen szeret vala. 46. Hűséggel szegény tisztében eljárni, Tanítványival akara maradni, Martyromságra magát inkább adni, Hogy sem futással juhait elhagyni. 47. Szegény nyavalyás a Christusban vala, Áhítatosan imádkozik vala, ő hallgatóit bátorítja vala, Mennybe Istenhez fohászkodik vala. 48. Ott az ellenség Őtet megismervén, Hogy lutheránus prédikátor legyen, Rá rohanának, vádolják nagy szörnyen, Mint pogányt, tatárt, törököt ugy szintén. 49. Igy szenvedi meg a martyromságát, Juhai mellett élete fogyását, Kiért ő lelke vette boldogságát, A mennyországnak fénylő koronáját. 50. Templom padlásán valakik valának, Azok mind egyig levágattatának, Kiomlott vérek falon lefolyának, Mintegy sebes víz alá csordulának. 51. Kik a toronyban felmentenek vala, Azok szörny ebben ott elvesznek vala, Mert tűznek lángja őket üti vala, Három harangok leolvadtak vala. 52. Hallatlan csuda itten történt vala, Magas toronyban egy jó anya vala, Kinek kis fia kebelében vala, Magas toronyból alá ugrott vala. 53. Noha az anya mindjárt megholt vala, De a kis gyermek épen marad vala, Az Ur Istennek csudálatos gondja, Emlékezetre eleven megtartja. 54. Egy szóval mondván, itt oly veszély vala, Kit ember nyelve meg nem mondhat soha, A kereszténység mely igen elromla, Kit Ferdinándnak hada itt levága. 55. Kiknek ez testek eltemettetének TizenJcétszáz és húszon három lőnek*), *) A szentkirályi major előtt levő domb alatt van a közös sírjok, hol ásás alkalmával igen sok emberi csont kerül elő ma is.