Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

bízható. Ételben, italban mértékletes. Hiu dicsőségnek nem kivan ója . . Papokat, iskolákat, tanuló ifjakat táplált, kinek láttatja is volt, vag}^on is, mert az igaz tudomány mindenütt szépen fénylett, fénylik most is jószágában. . . Az egy közbenjáró Jézus Krisztussal idvességére megelégedett, kinek érdeméhez, mint erős kősziklához, nagy bizodalommal ragaszkodott; és jóllehet keresztyén módra hitit az Istennek igéje szerént való cselekedetekkel gyümölcsöztette: mindazáltal nem azokból, hanem csak az Ur Jézus érdeméből várta hit által az Istennek erről való szép Ígérete szerént bűnei bocsánatját és az örök életet. A mint szépen megtanít erre az augustana coufessio, mely nem egyéb az igaz apostoli tudománynál, mely vallást szeretettel vett és oltalmazott. . . A pápa követe, miként Nádasdy maga beszélé, hatvan ezer forintot igért neki azonnal, ha pápistává lesz. De haja szála is felállott és monda: legyen a te pénzed a te veszedelmedre*). Nádasdi F. teste felett és temetésekor lött két Predicatiója Magyari Istvánnak. Keresztúr 160é. 4. Báthory Erzsébet földesúri felhatalmazó levele a dunántúli egyházlátogatóknak. Sárvár 1605. január 31. Salvus Conductus pro Ecclesiarum Visitatione. Mi Báthory Erzsébet, az Tekéntetes és Ngos Nádasdi Ferencznek, Fogaras földének örökös, Vasvár és Soprony Vármegyék Fő Ispánnyának, királyi ő Felsége Lovász Mesterének, és az Felséges Római Chászárnak Tanáchyának, és az Dunán Innen Fő Ország Hadnagyának meg hagyott özvegye. Adjuk tuttára minden mi tartományunkban és jószágunkban való Tysztartóknak. Ispánoknak, Város és Falubéli Biráinknak, és Polgárainknak, parantsolván ez mi Levelünk által, hogy valamikor ez mi levelünket megmutató Seniorok és vélük együtt lévő Prédikátorok hozzátok mennek, minden ellenek való feltámadás nélkül tisztességgel fogadjátok ő *) Magyarinak érdekes levelét közli Wilfinger (A. dunántúli superintendensek, Sopron 1796. 27. 1), mely szerint 1602. március 27. Zvonarits Mihály czenki lelkésztől kér tanácsot, hogy egy öldökléssel vádolt asszonyt, a kinek a nagyságos grófné (Báthory Erzsébet) pártját fogta, kitiltson-e a communióból, vagy sem ? S kéri, hogy Zvonarits a szomszéd keresztúri prédikátort, Pythiraeus Gergelyt is kérdezze meg erre nézve. — Tóth B. szerint (Mendemondák 62. 1.) Magyari a sárvári templomban a község előtt hányta szemére Báthory Erzsébetnek, hogy már két leány halt meg kegyetlenségei miatt. Ám ássák föl a sírból a tetemeket — úgy mond — meg fognak rajtok látszani a kínzások nyomai.