Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

tanitó Uraink meggondoljon, hogy valamely város és valamely Conventus magában meghaboroszik, jó consequentia abból nem következik, sőt: Inter duos litigantes tertius gaudebit, a nélkül is vágyon, ki ellen magunk oltalmazzuk. Mi is, Isten ő sz. Felsége dicsértessék érette, csak vagyunk Isten irgalmasságában, nem is tudjuk az óráját, mikor Isten az csapást reánk bocsátja és ha mi történnék rajtunk az Római helytartótól avagy annak gondviselőjétől, kgtek minékünk ellenek igen kevés oltalmazónk lehetne. Hanem kgtek Christus és az Apostolok tanítása szerint az féle háborúságot lenyomjon, egyességet ez három tanitó között igyekezzék szerezni; ezt kgtek ha megcselekeszi, Christusnak és az Anya Sz. Egyháznak kedves dolgot mivel és dicséretet mind az Isten és ez világ előtt vészen ezért kgtek. Ezt akaránk kgteknek rövideden Írnunk és minden jó egyességet várunk kgtektől. Isten tartsa kgteket az Istennek ő sz. Felségének Anya Sz. Egyházában igaz tudományban, egyességben és egyaránt igaz értelemben. Dátum Küszöghini 24. Jan. 1602. Kgtek jóakaró szomszédi Küszeghi város bírája és egész Tanáts. P. S. Az kgtek ide küldött levelének párját oda küldöttük kgteknek. A M. N. Múzeum 2077. Fol. Lat. (pag. 26) jelzésű kéziratáról másolva. 3. Kivonat Magyari Istvánnak Nádasdy Ferenc felett Lékán 1604. jan. 11. mondott halotti beszédéből. Jó lelkiismerettel, mint ki lelkipásztora és az gyóntatásban titkosa voltam, megmondjam, bizonyára ugy élt, mint jó lelki vitéz, udvarában fénylett az Isteni félelem. Minden tévelygést, arianismust, calvinismust, pápistaságot igen futotta és eltávoztatta. Udvarához ha ült, avagy országunkban valami fő dolga és vitézlő dolga felöl beszélgetett, vagy az tudománynak részét hozván elő, azt az tévelygések ellen a Szentírásból megértette, — sőt miért, hogy az Szentírásnak vigasztalásából az tudománynak minden részében megerősödött volt, czélul tartotta magának apostoli tudományt. . . Mint jó lelkipásztor az szent gyülekezetben, olyan volt tanításával és példájával az isteni félelemben; az Istennek igéjét figyelmetesen és szeretettel hallgatta, maga is, ha prédikátora jelen nem volt, elolvasta háza népe előtt. Az Urnák szent vacsorájával is örömest élt, ahoz jó módjával készült, ha mi nehézsége és akadékja volt lelkiösmeretében, azt közölvén lelki pásztorával, tanúságot és vigasztalást vett róla . . Jobbágyokhoz és szegényekhez jó volt. A szemérmetes élet barátja, trágár szót nem szenvedett. Igazmondó és meg-