Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. június - Szaktárgyaink az evangélium fényében - Kardos Győző: Teremtés és költészet
kifejezésekkel, hogy őszintébb érzés és talán mélyebb bevésődés társított kivetülései, mint a csak szokványos szóreprodukciós visszaadásban ki- elégült és ezzel ki is merülő tanítói munka esetei. A szempontok, lehetőségek és ízelítők itt felsorakoztak előttünk. A próbálkozás, a kísérlet az ember kulturális fejlődésének ősi, önként kínálkozó eszköze, és egyben emberi magasabb rendeltetésünk felfelé ívelő útján a lehetséges haladásnak feltétele, kétségtelen ténye és bizonysága. Major testvérek. Teremtés és költészet Isten a „legyen” szavával megteremtette a mindenséget s kezdettől fogva gondot visel róla és kormányozza. Ezért minden, ami ebben a világban csak van, Istent idézi fel alkotóként elménkben. A létrehozott nagy mű fenséges mivoltával tanúskodik teremtójéről. A „kozmos” „ex nihilo” állott elő és Isten létének, a teremtés okának és végrehajtójának egyúttal exislentialis bizonysága is. Pál apostol Róm. 1, 18—32., 2, 14—15-ben a Csel. pedig a 14, 17-ben és 17, 212i—Sí ben, rámrutat arra, hogy Isten nem hagyta megbizonyítatlanul magát, sőt a pogányok sem védekezhetnek azzal, hogy nem ismerik őt, mert Isten örökkévaló hatalma és isteni fensége a világ teremtése óta szemlélhető. A természet világának csodálata már a zsoltáríró ajkán dalt fakaszt: „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezei munkáját hirdeti az égboltozat,” A kér. középkor sok himnusza is a tökéletesen megalkotott természeti világ szépségének ihletéséből fakad. Gondoljunk csak Hugo de Saint Victor műveire. A világmindenség monumentalitása, a természet szépségeinek legváltozatosabb sorozata, a hegyek, folyók, patakok, erdő, madárdal stb. varázsos hatása mindenkor megremegtette a gyönyörködni tudó ember szívét, sokszor még azét is, akinek semmiféle érzéke nincsen az esztétikum iránt. Ez e világba teremtett ember korlátozott és véges képességeivel, porszemnyi voltával benneél az arányaiban felmérhetetlen világmindenségben. A nagy művel kapcsolatos „miért'-ek hosszú sora válasz nélkül marad számára, mert akármilyen tudományos elméletet kísér is végig, kielégítetlen marad, hiszen minden kezdet és vég Istenre mutat, akit racionálisan megragadni, kikövetkeztetni nem lehet s csupán a hitén keresztül érheti el az emberi lélek. A világ teremtésének folyamata s az Alkotó maga kezdettől fogva titokzatos az emberi elme számára s éppen titokzatossága miatt mindenkor a legnagyobb érdeklődés övezte. De ugyan ki- az, aki Isten „műhelytitkaiba” belelátott volna? Kicsoda tudott értelmileg is megfogható magyarázatot adni? Senki. Jól tudjuk, hogy Pál a Róm. 11, 33—34-ben tehetetlen dadogással omlik le Isten bölcseségének mélysége előtt. Berzsenyi szerint Istent a bölcs lángesze sem éri fel. Mégis van ebben a földi világban egy hasonlóan lenyűgöző, titokzatos folyamat, — melyet éppen úgy a titok homálya borít, mint Isten
