Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. május - Fórum - Zacher Lajos: † Strasser Sándor

2Ö1

FORUM I

f Siras&er Sándor

Egy kiváló pedagógussal ismét kevesebb lett. Váratlanul, meglepetésszerűen ment el. Egy hét sem telt el még azóta, hogy nemes- veretű szavakban köszöntötte a győri evang. ált. iskolában a jubiláló Fodor Kálmánt, s ma már megemlékezést írunk róla.

Tanárember volt. A győri állami leánygimnázium igazgatója évtizedekig s az evang. nevelők mégis a magukénak vallották. A győri evangélikus nép, később általános iskolák iskolaszéki elnöki tisztét töltötte be 36 éven keresztül. A győri evang. egyházmegye iskolai bizottságának, a dunántúli egyházkerület iskolai nagybizottságának odaadóan munkás tagja volt. Ezek voltak azok az érintkezési felületek, ahol ő, az állami intézet tanára, igazgatója, találkozott, együttdolgozott és küzdött az evang. nevelőkkel. Ezért emlékezünk meg róla.

Visszatetszőnek látszik, hogy akkor, amikor mindenfelé az iskolaszékek hatalmi túlkapásai, korszerűtlen megnyilvánulásai vannak szőnyegen, amikor jelszóvá lett: megszüntetni az iskolaszékeket, az evang. nevelők lapjában iskolaszéki elnököt parentálunk el.

Ha minden iskolaszéki elnök Strasser Sándor lelkületével lett volna megáldva, nem hangzott volna el annyi keserű szó az iskolaszékek ellen. Amiért a felekezeti tanítóság harcol: az „iskolaszékek“ megszüntetéséért, azt a gyakorlatban és győri viszonylatban Strasser Sándor már 36 évvel ezelőtt megvalósította. Kezében és vezetése alatt az iskolaszék nem hatóság volt, nem hatalmi tényező, nem Damokles-kard a tanítóság feje fölött, nem a tanítóság elnyomója és az iskola életében másodrangú tényezővé való vissza-szorítója, nem paragrafusok és szabályzatok szigorú ellenőre. Strasser Sándor kezében a paragrafus és a szabályzat az élet eszközévé vált s vezetése alatt az iskolaszék tanácsadó, támogató szervévé lett az iskolának, zászlóvivőjévé az iskolai munka megbecsülésének, értékelésének. — Ha volt figyelmeztetni valója, az csak baráti megbeszélés formájában hangzott el, de ha az iskolai és tanítóijrnunkát értékelni kellett, akkor felemelő szava mindenhol és mindenkor megszólalt.

A tanítóban kartársat látott az „úri világban“ is, amikór a tanár és tanító között áthidalhatatlannak látszó szakadék állott.. Nyugalombavonulása óta nem múlt el hét, hogy az iskolában nem jelent volna meg. Nem ellenőrizni jött, hanem megbecsülésének és a munka- értékelésének szeretetteljes jelét adni. Látogatásai mindig azt az érzést keltették a tanítóban, hogy alkalmat keres elismerésé-