Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. március - Evangéliumi nevelők - Molnár Dezső: Luther gondolatia a nevelésről
204 őket' ápolják, hordozzák, takargatják, még a fúvó szóitól is óvják, és minden szükségessel ellátják, mind ez szép és Istennek tetsző cselekedet.4 4 Luther szerint a családi nevelésnek is vallásosnak kell lennie. A családi nevelésben is, mint más nevelési funkciókban nagy szerepet szán a szoktatásnak és a gyakorlásnak... „A gyermekeket arra kell szoktatni, hogy mikor reggel felkelnek, mikor asztalhoz ülnek, mikor este aludni mennek, az imádságokat felmondják s míg el nem mondják, sem enni, sem inni ne kapjanak. Minden gyermeknek tudni kell, hogy a kegyes atyák, vagy apostolok hogyan foglalták össze, hogy mi a keresztyének tana, élete, bölcsesége, művészete. Isten nem élvezetünkre és szórakozásunkra adta a gyermeket, a gyermekek nevelésében is tartoznak a szülők Istennek engedelmeskedni s minden más érdeknél előbbre téve, szívesen és hűséggel viseljék tisztüket, hogy gyermekeiket ne csupán élelmezek s testileg lássák el, hanem, hogy mindenek fölött neveljék fel Isten dicsőségére (Lásd a nevelés célja.). Ami már most a szülők és gyermekek viszonyát illeti, Luther a jócselekedetekről írott könyvében, a IV. parancsolat magyarázata- -■ ban ezeket találjuk; „Tiszteljük testszerinti atyánkat és anyánkat; ez azonban nem azt jelenti, hogy külsőségesen adjuk meg nekik a tiszteletet, hanem azt, hogy engedelmeskedjünk nekik, hogy szavaikat, példájukat megbecsüljük, irányadónak tartsuk, kövessük. Ne ellenkezzünk velük semmiféle tekintetben, akárhogy bánnak is velünk, tűrjük cl, ha ugyan nem ellenkezik az első három parancsolat, tel. Isten ugyan is nem azt- mondja, hogy szeressük őket, hanem — bár ezt is megköveteli — hangsúlyozottan mondja: tiszteljed őket! Mert az egyszerű szeretetnél több a tiszteiét. A tisztelet olyan szere- tetet, melybe bizonyos félelem is vegyül, úgy, hogy az (ember) sokkal inkább fél a szülők megszomorításától, mint a tőlük kapott büntetéstől. Az istenfélő szülő gyermekét nem csak testszerint szereti, hanem amint kell is — az első három parancsolat alapján, szóval és cselekedettel. Ha Isten szolgálatára tanítják és nevelik őket-, akkor mindig azon lesznek, hogy gyermekük önakaratát megtörjék, a gyermek engedelmeskedjen a parancsnak, tilalomnak, még ha az nem is volna Ínyére. Igaz, hogy ez azután a gyermeket sokszor a szülők elleni zúgolódásra, a szülők megvetésére és még ennél is súlyosabb bűnökre kényszeríti: a szeretet és félelem sem maradna meg benne, ha Isten kegyelme meg nem tartaná. Ugyanaz történik a büntetés és fegyelmezés alkalmával is, (az sem árt lelkűk üdvösségének) a gonosz emberi természet ezt is ellenkezéssel fogadja. Ezért van sok gonosz gyermek, aki szégyenli szegény, alacsonyszármazású, igénytelen külsejű, vagy nem valami »magas hivatalt betöltő szüleit : az ilyeneket sokkal inkább vezetik a szűkös viszonyok, mint Istennek mindenek!elett való drága parancsé latoi, aki pedig azért adott neki ilyen szülőket, hogy próbára tegye és az ő parancsolatait gyakoroltassa velük. Még inkább így van ez, ha az ilyen gyermeknek lesznek gyermekei, a szeretet akkor még
