Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. február
Űf könyvek. Dr Re6k Iván: Élet é3 halál. — Élő Viz kiadása, 1947. — Reök Ivánnak régi szívügye a „harmadik misszió“. Ő használta tudtommal először ezt a kifejezést arra a szolgálatra, amivel a keresztvén- ség az elvilágiiasodott értelmiség s annak is főként természettudományos műveltségű része felé tartozik. Minden eddigi munkája ezt a szolgálatot akarta végezni, mostam is. Fontos szolgálat ez, s kiváltképpen az utolsó félszázadban vált elodázhatatlanná. Valóban végzetes volna, ha a keresztyénség visszahúzódnék a belső vonalra s meghátrálna a mindennapok kérdései elől. Örömmel kell hát fogadnunk minden olyan kísérletet, amelv az élet és halál alapvető existen- ciális kérdéseit úgy igyekszik felvetni, hogy a modern ember ismeretei és tapasztalatai felől induljon ki s úw érkezik meg a kijelentés üzenetéhez, hogy közben hallgatójának értelmét is fogva szeretné ejteni. S lehetőleg saját bevallása szerint mellőzni óhajtja az egyházi, teológiai szóhasználat kissé már patinás, tolvajnvelvét; a mai ember szavaival tolmácsolja az örökérvényű mondanivalókat. Nehéz fe’adat ez és sokszor az az érzésünk, hogv a „kánaání nvelv“ helvett a szerző minden iószándéka mellett is teremt eev másikat, amibe épúgy bele kell olvasnia magát az embernek, mint a régibe. Mev kell tarminia. miiven «seiá.tpá<yy5 értelemben használja ni. a test — lélek — szellem kifejezéseket. Valahogy ez az anthropoiómai trichotómia a nagy próbáztatóia minden olvan kísérletnek, amelvik tnegnróhál a hagyománytól eltérő ösvényeken járni, táv érezzük legalábbis. A magyar keresztyénség különböző irányzatainak nyelvhasználatában igen sokfélekénen találkozunk a lélek — szellem fogalmainak értelmezésével. S talán nem csak terminológiai kérdésekről van itt szó. Jó volna ebben egyszer egvértelemre iutni. Ez a félreérthető termiuolóma rontja az olvasó örömét akkor, amikor pl. a bűnről. Sátánról és Krisztusról való bizonvságtevés mellett olyan kifejezéseken akad me®' az ember szeme, mint: az ember célja a „megist.enülés“. Ha isten fiíiságot. olvasnánk, minőiért könv- nvebben rábólintanánk. A halál tárgyalásánál is hiánvoliuk annak ítélet i°llegét. Csak a hívő halálra mondja az írás, hogy az álomhoz hasonló. Fgy veszedelem fenyegeti a szerzőt főkénoen. mint minden nagy gondolkodót általában: a rendszeralkotás kísértése. Pedig a kijelentés paradox tényeit nem igen lehet semmiféle töretlen vona’ú rendszerbe beilleszteni maradéktalanul. Aki mégis megpróbálja, kénytelen ott. ahol az írás hallgat, az értelem hídjait felverni az ignoramus et. ignorabimus szakadékai főié. Teremtésről, angva.lvilágról. a paradicsomról. Krisztus dilemmájáról (?1, a halál utáni életről olvan merészen nagyvonalú mondanivalói vannak, hogv a kiielentés teológusa csak meghökkenve és tétován tapogatózva meri követni. Talán nem is adatott ennyit tudnunk. Hiszen hitben járunk, nem látásban! Bizonyosan nagvon áldott szolgálatot fog tenni ez a könyv. Megszori’tinU: érte hálával a szerző kezét. Azt szedetnénk, ha el sem engednék többé egymást. Hiszen olyan nagyon szükségünk van arra mindnyájunknak, hogy testvéri beszélgetésben, imádságban és együttes tusakodásban műveljük a vándorok teológiáját. Míg majd odaát színről-seínre többet láthatunk, Q. Gy,
