Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. január - Könyv és folyóirat szemle - Kardos Győző: Thomas Mann: A törvény
157 prófétája és szószólója? iHa vizsgálat alá vetjük azt, hogy Móze gyermek- és ifjúkorában milyen lelki és szellemi hatásoknak a kereszttűzében állott, úgy először is Gózem földjén nevelő szüleinek családjában hallhatott valamit a pátriárkák korabeli Jah véról. Thétában semmiesetire sem az Izrael Istenéről volt szó, hanem az egyiptomi napistenről s annak kultuszairól. így Mózesnek szinte váratlan fellépése népe és Istennek, népe kdbe'éfben elérendő ■céljai érdekében, megmagyarázhatatlan, ha Mannak minden a iratióra építő okfejtését elfogadjuk. Sokkal hatalmasabb esemény játszódik le szemünk előtt, t. i. Isten személy szerint Mózeshez szól (csipkebokor) és kiválasztja öt, noha dadogószavú s külseje sem valami bizalomgerjesztő^ Mézének erő“ telensége melletti erejét, tusakodását népéért először magával a fáraóval, majd magával a néppel másképipen nem tudjuk megérteni csak úgy, hogyha látjuk azt, hogy Isten volt 1160116 az erő és eredmény forrása az emberi erőtlensége, kudarca és bűnös volta ellenére. Mann a lángra lobbant csipkebokor történetét csak mellékesen érinti jóval későid) utalás módjára. Isten személyes elhívása nélkül idegen Mózét állít az olvasó elé (mint ahogy áll is), akiről nem tudjuk mit miért tesz és tehet, akármennyire igyekszik is ezt megokolni. A tízcsapásból 9-et Egyiptom táj- és vízrajzával magyaráz. A tizediknél azonban az író is zavarba jön, nem talál megoldást s tovább halad azzal a megjegyzéssel, hogy azt „kietlen dolog vizsgálni.“ A V öiröstengernél pedig kénytelen mégis csak Istenihez folyamodtatni Mózét, aki szerinte a nép épenúgy imád, mint, akit hirdet nekik. A pusztai éhséget és szomjúságot Móze leleményes szűrőberendezése s a Párán pusztáin termő, pogácsává gyúrható gyümölcs szünteti meg. A nélkülözés napjai után ismét nehéz idők jönnek. Meg kell vívniok élet-halál harcukat Amalek fiaival. Józma vezeti a sereget s Isten győzelemre segíti. Ekkor adta Mann szerint Mózes népének az Izrael nevet. A Gén. 32, 28-ban egészen mást olvasunk s a diadal után is a hálaadás szava az első (lEx_ 17, 15.) Jethiró látogatása s az író párbeszédes előadása túlságosan köznapias, sőt zsargonszerű. Az após tanácsának gyakorlati megvalósítása után Móze több időt fordíthat arra, hogy az „alaktalan néptesten“ a formálást tovább folytassa. Helyzete nem volt könnyű, hiszen a néptől a tisztaság és szentség fogalma távol állott. Keményen fogja a népét, de az eredménytelenség látás* Isten elé űzi, hogy visszaadja megbízatását, ám de hiúiba. így jutunk el a íörvényadás színhelyére, a Sinai hegy alá, amelynek magaslatán már készíti Móze a kőlúlblákat. Az írással azonban baj van, mert ő az egész nép számára könnyen elsajátítható írásjeleket akar adni. Mann szerint az Isten közelében (a nép hite szerint a csúcson volt lakhelye) megalkotta Móze a héber írásmódot. Felírta a két táblára a tíz törvényt, amelyet Isten diktált neki. Mann a törvényadás isteni eredetét is igyekszik homálvb* burkolni, mintha maga Móze lenne a Jahve, kinek imádásáira elhívott prófétája mrndent megkísérel. Fáradságos munkája alatt a nén újra visszatér a ibálványimádáshoz s a iharagvó Móze a vérrel írt táblákat összetöri az aranyborjún. A büntetés és ítélet döbbent idejét használja fel Móze, újra bevési a törvényt a ki faragott kőtálblákira s a nép áment mond rá, amikor kihirdeti «előttük. Ezzel a regény (befejeződik..
