Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. november - Evangéliumi nevelők - Dr. Podmaniczky Pál: Apácai Csere János
102 szólaltatja az új filozófiát, így annak a metafizikáját is, amelynek sarkpontja a magából a tudatunkban meglevő istengondolatból való következtetés Isten léteiére. Álljon itt ez a rész: mutatóba Apácai tolmácsolásában: . az Isten bennünk találtatott képzése (fogalom, gondolat) felől ha megkérdjük magunkat, honnan legyen mübennünk: oly megmérsékelhetetlen tökéletességet találunk abban, ha jól gondolkozunk felőle, hogy lehetetlen legyen teljességgel annak mástól belénk oltatása, hanem csak attól, akiben minden tökélletességnek teljessége vagyon, azaz, az voltaképpen levő véghetetlen Istentől. Továbbá megkérdhetjük azt is, kitől vagyunk mü, kikben az Isten tökél- letességinek ily képzései vannak. Mert a természet világa mutatja, hogy aki magánál tökéletesebbet is mer valakit, a magától nincsen, mivel mindazokot a tökélletességeket, melyeket másban lenni képz, ha magától volna, magának megadta volna; mástól penig nem lehet, hogy legyen, hanem csak egyedül attól, akiben minden tökélletességek megvannak, azaz az Istentől. . Ki ne élezné ki ezekből a nyilvánvalólag nagy küzködéssel megszületett mondatokból, hogy mennyire szívügye Apácainak ennek az útnak a megmutatása, amelyet a nyughatatlan, isten - kereső értelem tört magának Isten felé! Alig lát dologhoz Apácai, sötét felhők gyülekeznek fölötte. Kiváltképen külföldről Fehérvárra csalogatott idegen fajtájú- kollégái Descartes nyomában járó filozófiája és presbiterianiz- must sejtető egyházi nézetei mögött forradalmi hajlandóságokat latnak és láttatnak meg munkáját értelmetlen, irigy szemmel figyelő magyar kollégáival, ezekre hallgató magyar urakkal. Mindez kirobban azon a nyilvános vitatkozáson, amelyen még a fejedelem is ilyen szókra fakad: „Megérdemelné ez az ember, hogy a Fejérvári Torony tetejéről vetnék alá.“ Még jó, hogy tanítómestere, Keresztúri Pál, a fejedelemnek kedves embere, a nagyobb veszedelmet elhárítja feje felől és csak éppen az alsóbb fokú kolozsvári iskolába helyezik át. Megtöretlen munkakedve fölvirágoztatja ezt az iskolát. Új idők jöttét hirdeti már beköszöntő beszéde is: „...ideje fölébredned, te álmos, te mámoros, te hályogos szemű magyar nép! Végre-végre ős álmodból ébredj föl, leheld ki magadból Bakhust, kinek mindig áldozol, szemeid homályát írral oszlasd el! Nézd, szemléld, vizsgáld meg annyi nyomorúságodnak forrását, melyek elárasztanak, hqgy kedves zálogaid, a haza reményei, a bölcsőtől fogva a tudatlanság feneketlen mélységében vannak elmerülve és felnőve és soha világosságot, a maguk és a haza hasznát nem látják.“ A magyar közoktatásnak hatalmas, a nemzet minden rétegét átfogó terve világít Apácainak prófétai látásra megnyílt szeme előtt. Legalsó tagozata a tisztára magyar nyelven tanító iskola-
