Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. október - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Dr. Bakai Éva: A lélektan problémái
u Folytathatnánk a példák és nehézségek felsorolását más irányzatokon keresztül, másféle szempontok szerint is. Ez azonban már csak a tudomány-elméletet érdekelheti. Itt még egy újabb kísérletről kell részletesebben megemlékeznünk, amely talán szerencsésebben nyúlt a tagolás kérdéséhez. A MEGOLDÁS ÚTJA. Egyes újabban próbálkozó irányzatok s sokat keresett egységet a „cselekvés" fogalmában találták meg. Az elnevezés ne t mindenütt egységes, de a jelentése elég egyértelmű. Mi ez a cselekvés? Olyan gesztus, vagy gesztusok sorozata, amellyel az élőlény szükségleteit elégíti ki. Lehet egyetlen mozdulat, amely- lyel a kezünk ügyébe eső ételt megragadjuk, lehet bonyolult művelet, amellyel akadályokat küzdünk le, rész-célokat rendelünk egy végső cél szolgálatába, s végső fokon kultúr-értékeket valósítunk meg. A cselekvés fogalmába beleépül minden működésünk, a gondolkodás éppenúgy, mint az érzelem, az érzékelés óppenúgy. mint a mozgás. A működések egymásutánja azonban nem végtelen sor, hanem szerves egység, amelynek egyetlen objektív sarkpontja van, a cél, és egyetlen szubjektív pillére, az értékelés. Minden megmozdulásunk érték-mozzanatokhoz igazodik- A világból azt vesszük észre, amire szükségünk van; a nekünk szükséges tárgyakat tudjuk kezelni, a számunkra fontos lényekkel tudunk közlekedni; élményeinket a siker és a kudarc motívumai teszik színessé, tanulságainkat a jutalom és a büntetés vési emlékezetünkbe. Ilyen értelemben tevékenységeink egész köre ,,érték- megvalósító" cselekvésből áll. Óriási lehetőségek, veszedelmes távlatok! A kísérleti műhelymunkának ezen a ponton meg kellett állnia, ha nem akart a korábbi nagyhangú vállalkozások sorsára jutni. Nem a legbonyolultabb tevékenységeinken kellett kezdenie, hanem a cselekvés legegyszerűbb modelljén, az értékelés legősibb formáin. Ezeket a legegyszerűbb reakciókat keresve fordult a kutatás mind intenzívebben a primitív lények, gyermekek, állatok, lelki betegek világához. — Az anyag nem volt új, ezen a területen már jó ideje folyt a szorgalmas adatgyűjtés és a kísérletezés. De új volt az a szemlélet, amelyet a kutatók a feldolgozásban alkalmazni kezdtek, ez a fordulat tehát nem azért jelentős, mert új területeket kapcsol be a kutatásba, hanem azért mert ezen a leegyszerűsített területen törvényszerű összefüggéseket csilláidat meg. Ezzel az egyszerűsítő módszerrel sikerült eleven anyagot vonni a tudomány lencséje alá. Ebből a szemléletből termékeny problémák fakadtak, amelyeken az újabb iskolák vállvetve dolgozhatnak. Nem sorolhatjuk itt fel a részlet-kérdéseket és a már mutatkozó eredményeket. Talán a legfontosabb feladatot abban jelölhetjük meg. hogy az öröklött és a szerzett mozzanatok viszonyát kell tisztáznunk, el kell választanunk az ősi diszpozíciókat a tanulás és a tapasztalás eredményétől, meg kell keresnünk a primitív, ösztönös hajtóerőket az összetett műveletek mélyén.