Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. július - Podmaniczky Pál: Melanchthon Fülöp
7 pen akkor meghívta a wittenbergi egyetem tanárául. Könnyű szívvel mondott búcsút a gyűlölködő Tübingennek és örömmel kelt útra Wittenberg felé, hogy a bölcs szász választófejedelem alapította új egyetemen zavartalanul szolgálja a tudomány szent ügyét, 1518 augusztus 25-ike volt az a nevezetes nap, amikor megérkezett Wittenbergbe. Nem is sejtette, hogy Isten miért viszi oda és így nem is sejtette, hogy ezt a napot mint a reformáció történetének egyik emlékezetes napját fogják emlegetni, mert ezen állította Isten Luther Márton mellé azt a munkatársat, akit mintha egyenest az ő számára teremtett volna s aki nélkül életét, munkáját el sem tudnók képzelni. Négy nappal később megtartotta beköszöntő beszédét. Az ifjúság tanulmányainak a megjavításáról szólt. A beszéd szép bizonysága volt mind a nagy tudományának, mind igaz kegyességének. Hirdette a görög és latin nyelv szükségességét, mert ezek kulcsai minden tudománynak. Különösen a görög nyelv fontosságát hangsúlyozta- Beszédének főleg az a része figyelemreméltó, ahol rámutatott arra, hogy a Szentírásnak teljes értelmébe csak az hatolhat be, aki mind görögül, .mind héberül tud. „Csak ha így visszafordulunk a forráshoz. kezdjük majd érteni Krisztust és világosodik majd meg előttünk parancsolatja.“ S hogy a Szentírásba való bevezetést is hivatásának tartja, ennek mindjárt bizonyságát is adta- Már beszédében jelezte, hogy Pál apostolnak Titushoz írt levelét is olvasni készül hallgatóival- Szavai egy csapásra meghódították számára a szíveket, S azok között, akik bizalommal és lelkesedéssel tanítványai közé álltak, Luther volt az első. Nem tartotta méltóságán alulinak, hogy a nálánál 14 évvel fiatalabb ifjú tudós tanítványa legyen. Örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy görög nyelvtudását gyarapítsa. Éles szeme rögtön meglátta, hogy az evangéliumnak, amelyért ő már vívta a nagy harcot, szükség lesz a tudomány segítségére és hálásan vette Melanchthon személyében az Isten küldötte segítőtársat. Bámulatos Melanchthonnak, a tudós professzornak munkássága- Isten igéje mellett a legszívesebben ugyan a görög és latin írók műveivel foglalkozott, alig volt azonban az 'emberi tudásnak olyan ága, amellyel ne foglalkozott volna- S nem elégedett meg azzal, hogy a különböző tudományokat, mint tanár, élőszóval szolgálta tanszékén, hanem szorgalmasan forgatta a tollat is és egyre-másra írta a tudós könyveket s a tanuló ifjúságnak szánt tankönyveket. Melanchthonnak, a tudósok érdemei közül azonban azt kell a legnagyobb elismeréssel említenünk, hogy mint tudós is mindenkoron Istennek és az ő egyszülött Fiának discőségét hirdette.
