Evangélikus Nevelő 1947-1948

1947. augusztus - Evangélikus Egyház Püspöki Karának körlevele

A MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ PÜSPÖKI KARÁNAK KÖRLEVELE AZ EVANGÉLIKUS ISKOLÁK VEZETŐIHEZ ÉS NEVELŐ-MUNKÁSAIHOZ Az Űr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szent­iéleknek közössége Mindnyájatokkal ! Szeretett Munkatársaim ! 10/XVH19ÍG—U7. A pihenés mindig a tovább-készülés ideje is, A pihenő vándor nemcsak a már megtett útra gondol vissza, hanem gondol a még előtte levőre is. Akik szellemi munkában fáradoztak és most pihe­nésben vannak, tanárok^ tanítók, lelkipásztorok, — készüljetek az újra •kezdődő munkákra. Erre kiváltképpen alkalmat adnak a különféle konfe­renciák, amelyeken valóságos akkumulátor-töltés folyik, ha csak mi ma­gunk szándékosan eh nem zárkózunk előle. Figyelmeztetni akarom ezért magunkat, mindnyájunkat az I. Korinthusi levél 12:31. versével: ,,Igye­kezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. Es ezenfelül még- egy kivált­képpen való útat mutatok néktek.” t Isten Igéjében e szavak után az egész -fejezet e kiváltképen való út gyanánt a szeretetet dicsőíti. Nem esik szó ebben a fejezetben egyetlen egyszer sem Istenről, Krisztus Urunkról, az egyházról, a temp­lomról iskoláról, családról, — csak a szeretetről. De ez a csodálatos sze­retet a lélek mélyéből lángolva árad, szét -és éltető melegébe akár bele- ölelni mindent, ami az életben körülveszi. Ez olyan szeretet, amelyik már megjárta a mélységeket és a magasságokat sok fáradalom van mögötte is és még előtte is, — de már felkészül még' erősebb és még tisztább lo- bogásra. Halleluj ázott Isten előtt, térdelt a keresztfa előtt, szolgált egy­házban, templomokban, iskolákban, családi otthonaiban, — tudja, hogy ez a szeretet nem a saját képessége, vagy szerzeménye, hanem nagy ke­gyelmi ajándék, amelyik nélkül koldus maradna az élet. -És e nélkül nap­számos maiad minden lelki munkás. Egészen világosan meg kell' érez- nünk előbb-utóbib, hogy szeretet nélkül semmi vagyok, akár mint tanító, akár mint lelkipásztor, akár mint családfő. Életre-halálra kell szeretve- szeretni hivatásomat. •Es ejiez a szeretethez is csak egyetlen egy kiváltképen való út van. Sokat kell imádkozni érte. Naponként kell könyörögni, hogy ez a szeretet ne lanyhuljon; bajok, akadályok el ne csüggesszék, sőt, erőfeszítésekre serkentsék.' Ha minden fáradozás mellett, is nehezen adja a szűkös ke­nyeret, annál inkább tudnom kell, hogy ez az én elhívásom bizonysága, — annál jobban szeretem, mennél több megterheltetéssel jár. Könnyű a ked­ves munkát végezni, nehéz és fáradságos, a makacs és lusta gyermekből, vagy a megromlott és hitetlen felnőttből embert nevelni. Erőt, erőt kell. kérni ehez. Onnan felülről való jó adományt és tökéletes aján­dékot. Csendes nyári reggeleken, csendes nyári estéken kinyitni nagyon alázatosan a szívet Isten előtt és könyörögni hívő szívvel a szeretetnek a kegyelmi ajándékáért. Több szeretettel, több 'munkakészség jár, több m.un- kakészséggel több áldás, több áldással több jó szolgálat, több jó szolgát­tal hasznosabb és alázatosabb élet.

Next

/
Thumbnails
Contents