Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. július - Podmaniczky Pál: Melanchthon Fülöp
5 Melanchíhon Fulöp Irta: PODMANICZKY PÁL dr egyetemi tanár > Evangélium népe! Hálás szívvel emlékezzél meg Melanchthon Fülöpről! Ha elvonul előtted munkában, küzdelemben, szenvedésben gazdag élete, ne feledkezzél meg arról, hogy érted is dolgozott. küzdött, szenvedett. Hajolj meg hálával emléke előtt, mert ő azért dolgozott, küzdött és szenvedett, hogy a tiszta evangélium fáklyája lobogva égjen a világban s világosságával ma is, a te számodra is bevilágítsa az üdvösség útját Igaz, 1517-bem a reformáció megindulásakor Melanchthon még nem állott Luther oldala mellett de a következő évben már Wittenbergben találjuk s attól kezdve több, mint három évtizeden keresztül Luther mellett har- ■col, majd Luther halála után ő kerül a kormányrúd mellé s közel másfél évtizeden át ő vezeti sok vésznek és viharnak közepette a lutheri reformáció hajóját. I. MELANCHTHON, A TUDÓS. Amikor a wittenbergi vártemplom ajtaján felhangzottak azok a kalapácsütések, amelyekkel Luther híres' 95 tételét kiszegezte, a tudós világ már nagy forrongásban volt s ez a forrongás a tudósok világából átcsapott az egyházba is. Akkoriban födözték ugyanis föl újra a régi görögök és rómaiak írásait- Mert ezek az utolsó ezredév folyamán ugyanarra a sorsra jutottak, mint a Biblia. Hogyan hogy-nem, ezekről is megfeledkeztek s ott hevertek a könyvtárak porlepte állványain. Még a görög nyelv is feledésbe merült s a tudós világnak kapóra jött Konstantinápoly török kézre jutása, mert a földönfutóvá lett görög tudósok lettek Európa görög nyelvmesterei- Ámulva látták most a tudomány emberei, hogy milyen hatalmas kincsesbánya a görögök és a rómaiak irodalma- A baj csak az volt, hogy a Biblia világossága még nem nyitotta meg szemüket az igazi látásra s így nem látták meg, hogy a görögök és rómaiak bölcsesége tulajdonkép talmi bölcseség s nem is segíthet rajtunk, ha nem vezethet bennünket a biblia által a világ világossága, az Űr Jézus Krisztus- A legjobb példa erre Erazniu^z, akit akkoriban a tudósok koronázatlan fejedelmének tekintettek. Tudott ő nagyon jól görögül is, latinul is, ■de nem ismerte az Űr Jézus Krisztust mint Megváltónkat és Sza- badítónkat, hanem csak amolyan példaképnek tekintette, akit az ember jól-rosszul a maga erejében követhet. Hogy neki miért nincs szüksége megváltóra, ez rövidesen, néhány évre Luther föllépése után, nyilvánvalóvá lett- Könyvet írt ugyanis arról,
