Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. augusztus - Groó Gyula: A szerkesztő köszöntése
1 A szerkesztő köszöntése Amidőn június végén az Evangélikus Nevelő szerkesztését *mdról-holnapra átvettem,'tudtam, hogy nehéz feladatra vállalkoztam. Csak az evangélikus nevelésügy iránt érzett szeretetem és felelősségérzetem kényszert tett, hogy a megbízáH elől ki ne térjek, s annak eleget tenni legalább kísérletet tegyek. Az első számot még nem én állítottam össze, az akkor már nyomdában volt. El- ■ gondolásaimról csak a második számban próbálok vázlatosan számot és kóstolót adni. A körlevelünkben, amit minden iskolának lés számos nevelőnek névszerint is megküldöttünk, kifejtett munkateréhez itt csak néhány mondatot szeretnék hozzáfűzni. Első feladatunknak tekintem, az összes evangélikus nevelő közösségének megteremtését. Teljesen korszerűtlennek tartom a különböző iskolatípusok nevelőinek megkülönböztetését, tanári és tanítói kasztokra osztását. Külföldön ennek már régen nyoma sincsen, legtöbb európai nyelvben még a nyelvi megkülönböztetés sem lehetséges. Tanárnak, professzoriak arrafelé csak az egyetemi tanszemély zptet nevezik. Ideje volna az uj magyar életben is felszámolni ezt az osztály szellemet a pedagógusok között s erre az indítást éppen azoknak kellene megadni, akik demokráciájukat magából az evangéliumból merítikSzeretnénk* kialakítani azt a szellemet, ami sajátos veretet ad az evangélikus nevelőnek. Lapunkat nem holmi botcsinálta időszerűség hívta életre, hanem régi mulasztások felismerése. Az evangéliumi nevelés tudományával való foglalkozás mindig időszerű volt s mindig is az lesz. Nem várhatjuk másoktól, hogy kidolgozzák számunkra az evangélium feltétele alatt való nevelés elveit, ezt a munkát nekünk kell elvégeznünk. Mindezzel azonban mi sem áll távolabb tőlünk, mint, hogy éket ákarjunk verni evangélikus és egyéb magyar nevelők közé. Inkább szolgálni akarunk a magyar nevelés egyetemének azokkal az értékekkel, amiket Isten reánk bízott. Magam is nevelő vagyok, kilenc éve tanítok a legkülönbözőbb tipusu iskolákban. Ezért mertem feladatot vállalni ebben a munkában. Kérek minden nevelőt, legyen munkatársam, hogy együtt dolgozhassunk iskoláinkban, órákon' és azokon kívül, íróasztal ■mellett és könyvek között, tanítványainkkal és kartársaink közösségben, — az evan gél in m feltétele alatt.
