Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. május - Szaktárgyaink az Evangélium fényéban - Major testvérek: A játékos módszer menetének vázlatos áttekintése

284

hanghoz értünk, ezért újból megnyílik az átlépés lehetősége más módszer és a foromimikai könyv használata fetlé.

3. Ez az út a teljem globális haladás felé mintát. Ebben az elgondolásban folyamatosan végig asszociáljuk a játékok szóképeit meg a mondó- kákát is a játéksorhoz. De az értékelői viszonyítás útján belkövetkező- szóbcntást esaík úgy kezdjük meg, ha már az összes játék-csoportnak az előző (2. út) módon való ismertetésével végeznünk.

Ettől kezdve azonban — a központi játékok körül haladva — végigbontunk az egész soron. Először szó tagokat kapunk, majd a harmadik periódusban hangokat. Egyben a megjelenítéseket arányosan gyakoroljukA bontást eljárás folyamán ajánlatos a következő betűcsoportositások szem előtt tartása:

a) A magánhangzók köre, mint a legegyszerűbb elvonási csoport.

b) Az „m, r, s, t, f, d, k, p, g”-t helyettesitő hangiutánzó játékok nevéből elvonható mássalhangzók köre. Ezeknél a könnyen elvonható magánhangzók leválása a szótagból. (duda „du '-jából leválik az „u”) megkönnyíti a hangra való csökkentést. Itt a szőtagkép látása, a két kép, a látás utján is csök-kentőleg hat a gyermek oly irányú igyekezetére, amikor hangelvonáskor, egybe mondja! iés hang&ásilag egy hangnak veszi- a szó két kezdlőhangját (du-t mond a „d” helyett).

A csökkentő hatást erősiti még a hallható hang-birodalom területéről segítségünkre siető utánzó hang is, mely az előbb emlitett látási érzettel összeolvadva együtt hat.

c) Az „1, v, c, b, h, j, n; z” mássalhangzókat eredményező játék - neveknél csak a játékélmény és az azzal kapcsolatos lelki működések sági tenek az elvonásnál. Itt a már kialakult elvonási készség, másrészt a szótag-értékből ti magánhangzóik ismert leválása teszi könnyeddé a lái-zóalg nehé kos munkát, „virág", — „vi"-íből leválik az „i”, — elvonási eredmény a „v” hang.)

Megtett útunkon sorra következtek: tárgy—kép—jelentsé egysége , („duda" játék — „duda" fényképe — „duda" neve), kép-jelentéö egysége („kút” tárgyra emlékeztető szókép — „kút” jelentés), kép — jelentést eszközlő névkezdet egysége („duda” fényképe: d — „duda" jelentést eszközlő névke'tdetei d), és végül képtől függetlenül jelentést hozó szókép és jelentés egysége következik az olvasási eljárás során: „dió” szókép semmit sem hasonlít a dió lerajzolt képéhez, mégis azt jelenti; „dió”j így az írás-olvasás tanításának lelki megalapozottsága bökkenő nélkül folyamatosságöt biztosit. Az iráskép kialakulása az írás-olvasás történeti fejlődésének átélését is magába hordozza, hisz a „képírás" is szerepelt. Ez az átmenet, áthidalás az egyik dolognak a másikban bennléte elv alapján nagy lelki energiát szabadit fel, aminek eredménye mindig a könnyű, gyors haladás; az egyidejű irás-olvasás, vagyis az igazi irva- olvusás.