Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. május - Időszerű kérdések - A bokoriskoláról

279

iskolák." „...Végül - ma nem utolsó sorban — indokolttá teszi a kollégiumi rendszer kiépítését nyomasztó anyagi helyzetünk kényszere. Sokkal olcsóbban lehet ugyanis a szakiskolai rendszert — figyelemmel az iskolák hivatásának korszerű igényeire — meglévő épületek, szertárak és felszerelés felhasználásával, azoknak némi kiegészítésével megalapozni, mintha azeket újonnan kellene előteremteni. Talán még ennél is döntőbb a tanszemélyzet kérdése. Itt ugyanis nem csak arról van sfeó, hegy a közműveltségi tárgyak közös tanítása' a személyi kiadásokban lényeges megtakarítást jelent, hanem a tanszemélyzeí hiánya egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy a kérdésnek másirányu megoldását kíséreljük meg. Anyagi vonatkozásban igen döntő jelentőségű tényező az a természetbeni hozam, amit a mezőgazdasági tagozat felállításával kapcsolatban létesítendő tangazdaságtól remélhetünk. A tangazdaságok terméshozama egyrészt a nevelők számára, akik elviselhetetlen anyagi helyzetük miatt már-már képtelenek munkájukat elvégezni, másrészt pedig a kollégiumi rendszer lényeges alkotó részét jelentő internátusok szükségleteinek fedezésére igen becses segítséget adna.” Nem folytatjuk tovább az idézetek közlését. Nyilvánvaló az eddiekből is, 'hogy ez az elméleti elgondolás és a vázolt tényleges helyzet teljesen fedik egymást nemcsak az iskolai tagozatokra, hanem a tangazdaságra és internátusra vonatkozólag is. A tanárhiány kérdéséhez megemlítjük, hogy a Köznevelés 1948. március 15-i számában Rozsondai Zoltán .foglalkozik az általános iskolák kifejlődésével előálló új helyzet nevelős^ükségletével (105. oldal). Óvatos számítással azt kapja, hogy az előálló tanárszükséglet 28.560, a hiány tehát jelenleg 24.755. Ezek a számok nagyon sokat mondanak.

A teljes általántos iskolára, mint alapra felépülő háromtagozatu bokoriskolát elgondolásunk szerint egy később Szervezendő, ú. n. „érettségizettek egyéves tanfolyama" tetőzné be, amelyen mindhárom középiskola érettségizett növendékei egy évre még az intézetben maradnának és' idegen nyelvi ,Zenei és háziipari továbbképzésük és gyakorlataik mellett főleg azokat az ismebeteket sajátítanák el, amelyekre nekik, minit leendő anyáknak első koriban lesz szükségük.

Idekívánkozik még egy idézet a Politika c. hetilap 1948. március 20-i számából „ ... Ma már — majdnem három esztendő távlatából - világossá lett előttünk ugyanis, hogy Magyarországon az igazi és építő demokrácia ‘kialakulása teljességgel elképzelhetetlen anélkül, hogy a magyar értelmiségi-, munkás- és parasztifjúság ne együttesen, ne egymást támogatva munkálkodjék azbn aiz új életformán és megujhódott szellemiségen , amelynek a magyar demokrácia kereteit be kell töltenie.’ Erre mintegy válaszul , hadd álljon itt néhány mondat a fentebb miár hivatkozott, az iparügyi miniszterhez intézett, de előző keletű felterjesztésből ennyi: „Az igy kialakuló háromtagozatú bokoriskoia típusává lehet a szó nemes értelmében vett demokratikus nevelőintézetnek, melyben egy helyütt, azonos elvek szerint nevelődhetik az értelmiségi (gimnázium), paraszti (mezőgazdasági iskola) és munkás (ipariskola) származású, vagy ilyen foglal kórósra készülő tanulnivágyó ifjúság, amely ifjúság összetételében a nemzet egyetemes ifjúságának kicsinyített mása és képviselője.” __ Egy ilyen összetételű, Csztálynélküli diáktársadalmat befog

adó intézetben tudná egyházunk is leginkább teljesíteni Istentől kapott feladatát; „Tegyetek tanítványokká minden népeket!..."

Kettős célzat vezette a fentebbi .sorokat leíró tollat. Egyrészt be akartuk mutatni « bokoriskolát, mint jelenkori iskolapolitikánk egyik legjelentősebb kérdését és a középiskola korszerű feladatainak legcélsze-