Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. május - Fórum - Dr. Bukovszky Ferenc: Tanügyigazgatásunk kiépítésének szükségessége

268

felvetődött nehézségeket. Az az utókor bennünket felelősségre fog vonni.

Nem folytatjuk tovább még csak a kirívó esetek felsorolását sem. Talán ennyi is elégséges lesz annak belátására, hogy az ügyeknek ilyen elintézése nem tanügyigazgatás. Ha pedig ezt elfogadtuk, akkor hadd ismételjük meg lapunk múlt évi júniusi számában foglalt felhívást: „Meg kell szervezni — még pedig sürgősen — az evangélikus iskolák főigazgatóságát!“ Megismételjük fezt annak ellenére, hogy az egyetemes közgyűlés foglalkozott ezzel a kérdéssel és azt egy későbben alakítandó bizottság állásfoglalásának kikérdezése utáni intézkedésre kiadta az elnökségnek. Megismételjük és a hangsúlyt erre a szóra tesszük: „sürgősen!“ A dunántúli egyházkerület múlt őszi közgyűlése ebben az értelemben határozott és a megoldást • múlhatatlanul szükségesnek jelölte meg az iskolai közigazgatás, egyszersmind az egyház autonómiájának megóvása és biztosítása érdekében. Sürgős intézkedésre kérte fel az egyetemes elnökséget, hogy az iskolai igazgatásnál szükségessé váló egyházi tanfelügyelői és egyházkerületi főigazgatói tisztségek, esetleg már előzetes megbízatással minél előbb betölthetők legyenek. Tudomásunk szerint a bányai egyházkerület ugyanebben a kérdésben már intézkedett és a személyben is megállapodott. Látjuk ezekből, hogy nem provinciális érdekekről van itt szó, hanem általános jelentőségű és nagy horderejű intézkedésről. Mégis országos megoldást tartanánk célszerűbbnek, valami hasonlót ahhoz, mint a K. T. F., a katolikus tanügyi főigazgatóság, aminek szakszerű és nagyon is célszerű működését sok esetben magunk is láthattuk.

Megítélésünk szerint sokkal fontosabb ez a kérdés, mint amilyen fontosságot, annak általában tulajdonítani szokás. Nem lehet ezt a kívánságot azzal sem leszerelni, hogy végre mégis csak tanárember mondja, aki saját foglalkozásával szemben elfogult és a saját munkájának túlzott jelentőséget tulajdonít. Végre azt is lehet mondani és mondják is némelyek, hogy az egyháznak vannak fontosabb és sürgősebb kérdései. Majd az idő megmutatja, hogy kinek volt igaza.

Ha egyházi, közelebbről evangélikus tanügyi emberek, vagyunk, akkor kérdezzük meg'Luthert is. Azt mondja egy helyen: „Isten az egyházat az iskolákon keresztül tartja fenn.“ Ha mi csak tanárok és tanítók volnánk, akkor kérdésbe tehetnénk, hogy elfogadjuk-e ezt a megállapítást, vagy nem. De ha evangélikusok vagyunk, akkor el kell fogadnunk. Ha pedig elfogadjuk, akkor bizonyos részleteiben revízióra szorul a tavalyi országos evangélikus napokon elhangzott „Egyház és iskola“ címet viselő deklaráció. Így az a megállapítás, hogy az egyház lényege szerint csorbítatlanul egyház iskolák nélkül is. Mert látásunk szerint nem az. Nem csak, hogy csorbítatlanul nem, de még csorbítottál! sem létezhetik iskolák nélkül. Így nézve a dolgot az egyháznak nem csak azért kell iskoláit lélekkel megtölteni, anyagiakban fenntartani és korszerűen igazgatni, mert másképpen méltatlanná válnék a nagynevű és nagyhitü elődökhöz, de nem is csak - azért, mert kultúrprogrammja van, amit csak helyes iskolapolitikával tud megvalósítani és nem is valami egyéb szempontokból, hanem egyszerűen azért, mert ez számára létkérdés. Ebből aztán szorosan