Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. május - Fórum - Dr. Bukovszky Ferenc: Tanügyigazgatásunk kiépítésének szükségessége
266 hozott kérdéseimre meglepő választ kaptam. Azt nevezetesen, hogy a rendezőség eredetileg felkért néhány tanár-előadót, ők azonban az előadásokat nem vállalták. Ezután viszont a rendezőség nem érezte már szükségét annak, hogy további tanár-előadók után kutasson. Aggodalmam így nem is alternative igazolódott. Meg kell azonban azt is látni, hogy ezek csak felületi tünetek, a. baj gyökere valahol mélyebben van. Egész egyházi életünknek valahol a mélyén. Nem lesz érdektelen ezért, ha megnézzük, hogy egy tanügyi ember szemével nézvo, hogyan zajlott le legutóbbi egyetemes közgyűlésünk. Az előzetesen kiadott tárgysorozat 55 ]>on- tot tüntetett fel, amelyek között a 44-ik tartalmazta a tanügyi kérdéseket. Déli 1-et mutatott az óra (ott a helyszínen feljegyeztem), amikor sorrakerült az ötödik tárgypont és hátravolt még 50. A különböző üdvözléseken és a két elnöki jelentésen voltunk túl, tehát azon, ami a múltról, vagy a jelennek szól, de hátra volt. az az ötven pont, amit voltaképpen meg kellett volna tárgyalnunk, amiben a jövőt kellett volna építenünk, amiért voltaképpen összejöttünk. Arra gondoltam, hegy estig is eltart a tárgyalás, ha ugyan végezünk vele az nap. Nem így történt. A hátralévő 50 ponttel egy és fél óra alatt végeztünk, fél 3-ra vége volt a közgyűlésnek, egy-egy pontra átlagosan kevesebb idő jutott, két percnél. Egy ilyen jó másfél perces időközben nyertek elintézést összes tanügyi kérdéseink. Lehet-e csodálkozni azon, hogy gyűléseinket lassanként magunk sem vesszük komolyan? A határozati javaslatokat még csak tartalom- jegvzékszerüen sem lehet ismertetni, nem hogy megtárgyalni lehetne, így történhetett meg, hogy valakinek a személyét érintő határozatokat hozott, az egyetemes közgyűlés, amelyekről fogalma sem volt, pedig elejétől végig részt, vett a gyűlésen és amelyekről csak későbben levélben, majd pedig a nyomtatásban megjelent jegyzőkönyvben kapott értesítést. De hiszen üres formalizmus, legfeljebb ünnepélyes alkalom akkor a közgyűlés, ha az ügyeket posta útján egyszerűbben és jobban el lehet intézni. A közgyűlés nem aprólékos ügyek megtárgyalására való — hallom az ellenvetést —, arra valók a bizottságok. Viszont a bizottsági tárgyalásokon is sokszor hasonló a helyzet és a kérdések előadói sok esetben nem szakemberek, a tárgyalt kérdések szakszerű képviselete is legtöbb esetben nagyon hiányos. Így aztán szó fér a tárgyalások komolyságához és értékéhez. Egyetlen esetet említek. Azon a bizonyos. ötletszerűen összehívott tanárgyűlésen, illetve a gyűlést helyettesítő megbeszélésen az egyik jelenlévő említett, néhány ügyet, amit a tanügyi bizottsági ülésen tárgyaltak. Közben megkérdezte, hogy „miért nem voltatok ott?“ — „Azért, mert nem vagyunk tagok“, volt a válasz. — „Én sem vagyok áz, — felelte az illető, — de az nem volt baj.“ — Nyilván nem Volt baj, sőt jó volt, mert így valaki tanárember is jelen volt a tanácskozásokon. Hogy forma szerint illetéktelenül, azt nyilván senki sem. vette észre. Ezek az anomáliák nyilván a régi szép idők maradványai, amikor az iskolák ügye szépen haladt a maga útján, hozzá sem kellett szólni legtöbb esetben. Ma azonban nem ez a helyzet. Igen gyakran jönnek meglepő és alapvetően fontos fordulatok, amikor bátran, hozzáértéssel, sürgősen és
