Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. április - Időszerű kérdések - Egyházi iskolai fenntartói jog
253 ban legalább az alsóbb egyházi rendet felvett egyéneik voltajk. A világi karok jog, orvos, facultas axtium) szelleme is az egyház által 'meghatározott és tőle függő volt. A középkor jelentőség»' az iskolafenntartói jog szempontjából abban keresendő, hogy kizárólag az egyház szellemi és hatalmi uralma alatt állt az iskolázás, ami a keresztyénségot és a műveltséget oly erősen összeötvözte, hogy nagyon hosszú ideig fel sem merült a kettő szétválasztásának. a szellemi szekularizációnak a gondolata. Az iskola: ecclesiasticum! ll'THER. Az egyház Imi her szemében nem hatalmi tényező, nem parancsoló Tel- ség. hanem a Krisztusban hívőik közössége. Nem a mindent átfogó erő és impozáns világi hatalom a fontos benne, hanem a Krisztus-hit mélysége. Luther kriszt »centrikus teológiájának a középpontja: a kereszt. Ez tanításának a szíve. Az egyházban minden ezért van. Az iskola is. Az egyház és iskola kapcsolata nem laza összefüggést jelent Luthernél, hanem a legszorosabb együvé tartozási. .4 nevelés: hivő cselekedet. Isten akaratának teljesítése, amelynek mikéntje egyáltalában nem lehet közömbös a keresztyén emberre nézve. Luther szemében nincs szentebb emberi tevékenység a nevelésnél. Semmi sincs, amivel a szülőik Istennek letszőbb cselekedetet végezhetnének, mintha a nevelésbeli szolgálatukat hűségesen látják el. Azt a közmondást idézi Luther, amely szerint nenn kisebb dolog egy iskolás gyermeket elhanyagolná, mint egy szüzet megrontani, (non minus est negligere scholn- rcm, quam conrumpere virginem >, A nevelést elhanyagolok Herod es nemzetségéből valók, akik ugyanúgy, mint a zsarnok király, gyermekeket tesznek lünkre. Ha pedig a szülök nem volnának képesek nevelői tisztüknek mindenben eleget tenni, akkor bízzák gyermekeiket az iskolára, s abban olyanokra, akik helyesen tudják nevelni a gyermekeket. Ezektől viszont senki se sajnáljon semmi pénzt, költséget, fáradságot, segítséget. A szülők és az iskola számmá egyaránt érvényes igazság az, hogy a nyilvánvaló, botrányos bűnök után rögtön az a bűn következik, amikor a gyermekikéi nem törődnek. Ezért fordul Luther a német nemzet nemeseihez (An den christlichen Adel deutscher Nation von des christlichen Standes Besserung, 1520.) és a városok vezetőihez (An die Railshenon aller Städte deutschen Lands, dass sie christliche Schulen’ aufrichten sollen, 1524.), hogyha évenkint annyit költenek puskákra, utakra, hidakra, töltésekre és sok más ilyen dolgokra, miért nem lehetne ugyanannyit költeni a szűkölködő szegény fiatalságra, hogy néhány ügves emberi lehessen számukra iskolamestereikül alkalmazni? A fejedelmeik és városok iskolafenntartói jogát Luther nem valami szekuláiris hajtóerő miatt említette, hanem azért, mivel a kolostorok vagyonának elvétele után csak a fejedelem és város képviselhette azt az anyagi erőt. amely az iskolák fenntartásához szükséges volt. De mélyebben fekvő ok is vezette Luthert. Az iskoláik állítása változatlanul egyházi ügy maradt, csak arról volt szó, hogy az egyház, nem a klérus, a hierarchia egyháza, hanem a Krisztusban hívők egyháza, amelyben az egyetemes papság gondolatánál fogva nincs laikus és klerikus különbség, hanem az egész egyház, világi elemmel együtt, végzi az iskolafenntartói feladatot. A fejedelem, mert az egyház és iskola felügyelője, pártfogója, patronusa, vesz részt az iskola fenntartási terhelten, de nem mint az egyházzal szemben szekuláris „állam , hanem mint az egyház testéhez tartozó tag.
