Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. április - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Major testvérek: A játékos módszer (folytatás)

242

a gazda, a kecske és a gazda fiai),. Igen alkalmas az illusztratív rajz alápján való elbeszéltetés. Ezek a képek később aztán a szóképgyűj,lésnek lehetnek újabb forrásai.

Ezek utón időnként alkalmazzuk a helyzetbeállítás oly módját, amikor is a gyermek a még nem ismert mese képét szemléli. Elmondja rögtönzött megfigyeléseit. (Rendszerint szavaikat fogalmaz.) Majd a dolgok között való összefüggések kitaláltatására adunk indítást. (Mondatkifejezések felé tőnek- szák.) Közben figyelmét, annak erejét, tartalmát növeli. Hajlamos lesz analog eseteket saját élményeiből is megmutatni. Ekkor .már arra is törekszünk, hogy az iskolát megelőző időszakban szerzett élményeiből is mondjon el néhány esetet. Tudatosan is elősegítjük az e féle megnyilatkozásokat, mert ezáltal egyrészt a megnyert bizalom letéteményeseivé válunk, — másrészt ezzel a közös imult idő-háttere, tartalma kivetül és ennek arányában szövődik együttlétünik alkalmával a közösségi összetartozás tudata. Ebbe a megismert élményanyagba is igyekszünk beágyazni az új ismereteket. Vonatkozásokat eszközlünk, kapcsolatokat létesítünk és így az én számára az átvételt, a tudattartalomba való beillesztést megkönnyltjük.

r

Mindeme foglalkozások természetes célja egyben ez is: tájékozódjunk - az osztály tanulóinak egyéni és átlagos szellemi képességei felöl. Ismerjük meg erényeiket és hibáikat, tulajdonságaikat, hogy a haladásban az egyéni bánásmód kívánalmainak minél előbb eleget tehessünk. A játszó gyermek önmagát a leghűbb tükörben mutatja.

c) .4 tárgyra emlékeztető szóképek megjelenése.

A mesék és képeik, valamint a játék már előkészítették ,e szóképek megjelenését. Az alkalmazott mesék képeiből tángyaikat, személyeket, esetleg történést mutató részt emelünk ki. Ezek a kép részek egyben arra alkalmasak már, hogy némi módosítással felismerő, azonosító gyakorlás útján megteremtsük velőik az első „egészértékű“ .száké panyagot. A mesék, játékok ismétlődései, a rigmusok eddig csak jel (jelzés) értékűk voltaik. Fontos az is, hogy ezeket időnként ismételten felújítsuk, illetve alkalmazzuk.

. Említett, tárgyra emlékeztető száképekkel a bánásmód rendkívül egyszerű. Megbeszéljük a 'képet, amelyben már benne van az igazi szókép is valójában lígy, hogy annak minden részletét egymásra és a jelenlett értelemre vonatkoztatjuk. (Pl.: kút. A kút ágasa a „.k“-ból, a vödröt tartó ostor- ia az ékezetből!, a káva az „ú“-ból, a vizet húzó személy a ,,t“-ből adódik, stb.)

Ezután többször ismételjük kérdezés és námu tatás segítségével a felismerést. Végeztével kinyitjuk a szemléltető kép niásilk, behajlított felét, ahol ugyanolyan nagyságban, de rendes szókép alakban szemléli a gyermek az előbbi képszerű ábrázolást. Összehasonlítunk, kérdezés és rám utatás útján együtt szemlélve gyakoroljuk a felismeréseket. Főiképpen a később említett, újabb formákon. Befejezésül (a tárgyra emlékeztető szóképnok behajlítással való eltüntetése után), gyakoroljuk az új szóképek felismerését. Pl, rejtvényt játszunk a ravasz bácsival, aki .letörölte a kép egy részét. Mi azonban kifogunk rajta, mert mégis megismerjük stb. Mi ez? (kút). Napi 1/t—Va órás foglalkozással 8—8 képet igen könnyen feldolgozhatunk. Így az első héten játszva, tréfálkozva nyerheliink ‘20—30 száképet, a beiktatott játék tárgyismeret, jel szerű mondáskép használat, szoktató játékokon kívül.