Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. április - Evangéliumi nevelők - Booker T. Washington a munka pedagógusa
238 pl. elhasznált hordókból csináltatott Washington. De ezek idővel Tuskegeen kívül is olyan kapósak lettek, mint a tusgeei matracok, amelyeket pedig eleinte — míg csak saját használatukra készítették őket — tűlevéllel töltötték. A Tuskegeeben űzött mesterségek száma egyre emelkedett, míg végre 28-ra rúgott. Amire csak szüksége van az embernek, az mind készült itt. Nem azért, hogy gazdagodjék a telep, — hiszen a kiképzett munkaerőket mindig szárnyra bocsátották — hanem azért, hogy a néger gazdasági önállóságra tegyen szert. Washingtonnak az volt a célja; hogy olyan néger földműveseket neveljen, akik minden szükségletüket maguk állítják elő és lödözik. A végzett s már gazdálkodó növendékek évente gazdagyűlésre jöttek össze Tuskegeeben. A vendégek között rendesen ott volt egy gazda, aki méltán büszke lehetett a ruhájára. Maga nevelte juhról nyírta a gyapjút, felesége és leányai megszőtték-fonták -s kiszabták, megvarrták ruhának. Pénzért csak a tűt, cérnát és gombot vettek. Az ilyen ember volt Washington eszménye. S ne maradjon említés nélkül az sem, hogy Tuskegee nemcsak hasznos férfinemzedé- keket, hanem jó feleségeket és anyákat is nevelt a négerség számára. A nők nevelésében hozzá méltó felesége volt hűséges munkatársa W a shingtonnak. Booker T. Washington hívő keresztyén volt. Amint élete nagy küzdelmeiben, úgy akkor is, amikor olykor 1100 növendéknek, 86 tanítónak, hivatalitoknak, mindent, összevéve közel 1400 főnyi ház- népnek gondja nehezedett rá, mindennap rendszeresen olvasott bibliából s az Ürral való életközösségből merített erőt. Nem volt Tuskegee felekezeti jellegű intézmény, mégis a keresztyénség életerői hatottak benne. Nemcsak vasámaponkint gyűltek össze a telep lakói istentiszteletre, hanem nap-nap után minden este együttes imádkozásban keresték az Űrral való találkozást. Minden keresztyén munka virágzott Tuskegeeben. Vasárnapi iskola, ifjúsági- és leányegyletek. Szívén viselte Washington az egyház ügyét is. Szomorúan látta, hogy a néger gyülekezetek élén álló fekete lelki pásztoroknak némelyike bizony nem áll hivatása magaslatán s azon volt, hogy a néger lolkészi kar színvonala emeltessék. Maga csak annyiben járulhatott ehhez hozzá, hogy Tuskegeeben egy bibliai iskolát létesített, amelyben prédikátorokat képeztek ki, tehát kisebb képesítésű egyházi erőket. De mivel olyan nagynak látta a fizikai munka nevelő erejét, következetes maradván ezekkel szemben is, megkövetelte, hogy mindegyikük megtanuljon egy-egy mesterséget is. Mielőtt az élet és halál Ura —- emberi ítélet szerint elég korán — 1915-ben, 57 éves korában elhívta földi munkateréről Washingtont, nemcsak azt. a gazdag áldást szemlélhette hálatelt szívvel, amely Tuskegeet virágoztatta fel. Az Egyesült Államok déli államaiban nem kevesebb mint 16 intézmény működött ekkor már, amelyek Tuskegee mintájára alakultak, vezetőik, tanítóik Washington keze alól kerültek ki és eleven lelki kapcsolatban voltak Tuske- geevel. Ily módon Tuskegee az amerikai néger nevelés egyik gócpontja lett. Búcsút veszünk Booker T. Washingtontól és Tuskegectől. Legyünk hálásak azért, amit kaptunk. Legyünk hálásak azért, hogy
