Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. április - Evangéliumi nevelők - Booker T. Washington a munka pedagógusa
235 amennyire tőle telt s ameddig tehette, akadályokat gördített a tehetséges fiú útjába. Mert a kis szerecsenben valami féktelen, minden nehézséget mosolyogva letipró tudásvágy lakozott. A nyomorúság nem tudta megtörni. Noha boldog lehetett, ha a sertések számára főzött moslékból kiragadhatott néhány kanálra-valót, mert legalább jóllakhatott véle, szívós kitartással törekedett arra, hogy lelke éhségét is elverje. Addig könyörgött édesanyjának, míg az egy abc-t vett neki. S bár reggel 4-től fogva a sófőzőben dolgozó nevelőapjának kellett segítenie, mégis megtanult olvasni a maga erejéből. Kimondhatatlan volt a boldogsága, amikor Maldenben, ahol akkoriban laktak, egy szerecsen tanító telepedett le s iskolát nyitott. 1865-ben megtörtént ugyanis a rabszolgáié fölszabadítása s a szerecsenek lázas iparkodással igyekeztek polgári jogaik mellé műveltséget is szerezni. A maldeni szerecsen iskolának is sok tanulója akadt. Booker Washington is szeretett volna járni iskolába, de apja nem engedte. S amilyen örömújjongva üdvözölte az iskola megnyitását, olyan szomorúan kellett néznie, hogy ő nem csatlakozhatik azokhoz a boldogokhoz, akik iskolába járhatnak. Nevelőapja csak azt engedte meg neki, hogy este a munkából hazajőve, mehessen el a tanítóhoz. S ő ezt az egy órát úgy fölhasználta, hogy többet tanult, mint azok, akik naphosszat ott ültek az iskolában. Ez a boldogsága sem tartott azonban sokáig. Apja a kőszén- bányába küldte s az iskolából el kellett maradnia. Itt, a kőszénbányában szerzett azonban tudomást arról, ami életének mái1 ekkor határozott célt adott. Meghallotta ugyanis, hogy Hamton városában egy intézetet alapítottak, ahol szerecseneket képeznek ki a legkülönbözőbb mesterségekre. Még a legszegényebbet, is fölveszik, mert keze- munkájával mindenki megkeresheti az élelemrevalóját. Sejtelme sem volt róla, hogy az a város hol, merre van, de elhatározta, hogy neki oda el kell jutnia. Akkor még nem is álmodta, hogy Isten olyasvalaminek a megalkotására hívja el, ami sok ezer szerecsennek azt fogja megadni, ami után ő úgy vágyódott: a módot arra, hogy mint becsületes munkásember megkeresse a kenyerét s hasznos, tisztes tagjává váljék a társadalomnak. Isten azonban egyelőre más iskolába küldte. Egy Ruffner nevű tábornokhoz került el háziszolgának. A tábomoknéról azt beszélték, hogy egy szolga legföllebb két hétig bírja ki nála. De Booker Washington jóval hosszabb ideig kibírta. S a tisztaságot, rendet, szerető, kérlelhetetlen szigorúságú asszony meg volt elégedve engedelmes, tanulékony szolgájával. Washington megtanulta a rettegett asszony keze alatt, hogy mi a munka, Megtanulta, hogy a munkát már munka voltáért is szeretni kell. Itt ébredt föl benne az^ a vágy. hogy a rábízott munkát a lehető legjobban végezze el. A jó munka előfeltételei: az önbizalom, a bátorság, az önérzet kifejlődtek félénken kibontakozó lelkében. Ruffner tábornok háza jó előkészítő iskola volt a Hamtonba készülő Washington számára, aki akkor is szívós határozottsággal tartotta szem előtt, azt a eélt, hogy eljusson a ham- toni intézetbe. Sőt volna talán némi igazság abban is, ha azt mondanék, hogy Washington szeme előtt a szigorú tábomokné kemény iskolájában kirajzolódtak a munka pedagógiájának körvonalai, azé
