Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. április - Fórum - Alexy Miklós: 1848-1948. Meddő márciusok
232 ostromdúlta épültet tett a békés tanulmányok egykori szép szentélyének helye is, a tanáraikat tisztelő tanítványok tengernyi tömege pedig szétszéledt e világon. ki erre, ki arra... Sajnos, vannak, nem is kevés számmal olyan egykori derék tanítványok is, akik saját életük drága példájával bizonyították be a kisdiák-korban megtanult ékes latin verssorokat, hogy ,,...Duke et decorum est pro patria móri!. . .“ Akik azonban itthon váratunk és emlékezni tudnák a nagy idők viszontagságai után is a régi időkről, — . Azért, hogy rajtuk már nincs bársony és selyem .. — azért azok a régi tisztelettel, az egykori szeretettel, a halványulatlan emlékezéssé! és az évek szaporodásával egyre fokozódó forró hálával gondolnak szeretett tanárjukra, meri felejt he let len az ember életének legfogékonyabb idejéből az a nyolc esztendő, amelynek minden egyes napján több órát töltöttünk együtt jó tanárunkkal, ki nemcsak három tantárgyból volt tanárunk, oktatónk és nevelőnk, hanem önfeláldozó s jó osztályfőnökünk is volt az első főginmáziumi óránktól kezdve az érettségi bizonyítvány elnyeréséig egyvégben'. . . A Gondviselés kísérje áldásával! békés életútját, amiért negyven esztendőn át sokezer magyar ifjúnak viselte gondját. S mi, volt tanítványai, csak azt kérjük a Mindenhaló Istenitől, hogy a háromnegyed évszázados jubileuma után,még egy újabb, szép jubileumot is engedélyezzen kegyelmével a Tanár Urnák, amiként névadó, hűséges evangélistájának is engedélyezett azidőben .... — mert mi, volt tanítványai és hálás tisztelői, szeretnénk még akkor is felelni előtte! . . . Dr. Kubacskay-Kubacska Béla András. Z. .. 1848 —1948 r ! Meddő márciusok „Vagy törünk, csinálunk Vagy nem lesz iá semmi De nem fogunk titkon Vénen ünnepelni. . (Ady E. Ünnep a dombon. 1914 márc. 15.) Szürkén szólok. A harsonás, zengő szavakban térdig jártak a márciust ünneplő népek, és végül fáradtan megálltak. Az antik Oléon féltéglájából nekem már semmi sem jutott; teljesén elporlott száz év ünnepi szónokainak dagadozó mellén. Ha az ember képmutató, a gondolat és az eszme is lehet az. A szkepszis, a végzetes kételkedés óvatosságával nyúlok minden gondolat felé, s aggódva vizsgálom mielőtt papírhoz kötném vájjon nem puszta frázis-e? Ez a gyanakvás érthető. A világnézeti harcok káoszában a fogalmak és eszmék, csakúgy, mint az emberek, állandóan ,,forgatják a köpönyeget“.
