Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. február - Időszerű kérdések - Zacher Lajos: 1848-1948: Petőfi nevel
117 De milyen szerény tud lenni ő, aki senki előtt meghajolni nem tudott, mikor a hivatását szabja ki: „A költő a szabadság öröklámpája“. ___ Sz erény mécses lesz belőle önmaga előtt, de előttünk ragyogó csillag, aki mutatja az útat. Munkás hazaszeretetre. Petőfi világosan látja a sokat beszélő, de keveset cselekvő emberek hatalmas táborát. Kimondja hát a nagy igazságot: „Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett“. Azt is tudja, kiktől várhat bátor elindulást a tettek mezejére. Odakiált hát az ifjúságnak: „Munkára fel, magyar hon ifjai!“ Látta, hogy eseményektől terhes az esztendő méhe. Nyilvánvalóvá teszi ezt váteszi meglátásában, amikor hirdeti: „Nagy a dicsőség, melyet mindegyik szerezhet itten, de tudjátok-e, csak nagy munkáért jár ez a dicsőség!“ Petőfi és társai elindultak — nem a dicsőségért — a nagy lehetetlent megpróbálni. Mikor a nagy márciusi eseményeken már túl voltak, akkor azt is meg meri írni, ami talán sokak szemében ön- dícséretnek és büszke gőgnek látszik: „Szolgaságunk idejében minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik tenni mertünk a honért.“ A szabadság féltésére, érte való áldozatra. A nemzet fülébe harsogja március 15-én a felrázó nagy kérdést: „Rabok legyünk, vagy szabadok?“ S mikor ütött a szabadság órája, szinte tőle szokatlan hangon ad hangot féltésének: „Vigyázz magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy, Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?“ Féltése csak ideig-óráig tart, mert tudja, hogy a megszerzett, ssabadságért mindenre kész a szabad ember. Kiszabja a szabad ember igazi mértékét: „Hogyha egyszer már A szolga emberré emelkedik. Éhen hal meg, vagy a bitófán, ' De többé szolga nem lesz!“ Eszményei között, melveket lelkében hordoz, a legfényesebb a szabadság. Nem csoda hát, ha változatosnál változatosabb formában és gondolatban állítja szemünk elé és égeti lelkűnkbe kötelességünket: a szabadságért való áldozatvállalást. „Haza és szabadság: ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek. És ha a csatában a halál eléri, Utószor a két szót mondja ki a férfi!“ A milliók kötelességére. A márciusi eseményeket a kevesek harcolták ki. Tudja azonban, hogy nem lesz a szabadság teljes, ha az csak egyeseké, s ha a szabad- * ság útját csak kevesen járják. Ezért olyan határozott a felszólítása a magyarság összességéhez:
