Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. február - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Major testvérek: A játékos Módszer (Major S. módszere 1887-1929) és az iskola kapcsolata
172 De ugyan hogy fogadták a gyermekek — az érdekeltek a módszert'? Sajnos nincs terünk, hogy részletesen közöljük á tapasztalatokat, kénytelenek vagyunk kivonatokkal megelégedni. — Ám szóljanak egyben ezek arról is, hogy mi ennek a módszernek a lényege? Milyen ütemű a haladás? Miben látjuk előnyét a társ-módszerekkel kapcsolatban? Idézzük Hantó S. írását: „A gyermekek igen nagy érdeklődéssel fogadták az új játékokat. Szinte az I—VIII. o. fi,gyeit! A játékba örömmel kapcsolódtak be és örömmel tanultak.” — Ugyanerről írja Nagy K. kartársunk: „Sok könnyítést kaptam az eddigi módszerrel szemben. Sok derűt és hangulatot a tanítási órán. Gyermekeim szívesen olvasnak és ez a legjobb bizonyíték és-jutalom!” Nagy Kálmán írásából vesszük az alábbiakat is. — A játék olyan hangulatos légkört, teremt, hogy a gyermek bekapcsolódása az eddigi játékos életből az iskolai munkaközösségbe szinte észrevétlenül történik. Előnye a korábbi módszerrel szemben, hogy a jiátéktárgy — amely a szóképpel egészül ki és a játéknévvel — egy-egy betű alakját is adja egyben. Hangja sokszor az illető hangot hallatja. (Pl a duda stb.) Így többszörös lesz az asszociáció. Tehát akár vizuális, akár hallási tipus a gyermek, a bevésődés lehetséges és erősebb lesz. — Az elvonások során megismert hangból, betűből kiindulva, — a kiindulási — nevet és szóképet újra össze is kapcsoltuk. — Ezt a globális módszerrel szemben e módszer előnyének tartom. Rendkívül nagy volt a gyermekek ügybuzgalma. Nemcsak betűket, de egész szóképeket jegyeztek meg, úgy hogy később a régi könyv alapján szótagolva írt szavak, szinte gátolták őket. A tanult (alapindulási) szóképeken kívül más szóképeket is gyűjtöttünk. így az olvasás nem nagy probléma. Azonkívül a tanulók olyan érdeklődési lázba jöttek, hogy mindent írni szeretnének. Kartársunk a nagyobb tanulókat is belevonta a szóképíráshoz segítségül. Nagy K. ebben e módszer és a globális módszer között is tett összehasonlítást. Kétségkívül igaz, hogy e két. módszer között lényeges rokon vonások, de lényeges különbségek is adódnak ugyanakkor. A következő- részlet Németh Z. tollából "szól. Ő a fonomimikához lesz viszonyítást. Módszerünk ettől alapjában véve különbözik. Mégis bizonyos vonatkozásokban még a fonctmimikások is előnyösen alkalmazhatják egyes részleteit. Lásd Hantó véleményét. De hogyan szól kar- társunk erről? — Ismert elv, hogy az iskolai életben arra kell törekedni, hogy a gyermek a tanítás menetében cselekvőén vegyen részt. Ne a tanító, hanem a gyermek cselekedjen. E módszer — játékrendszerével, menetével, a mesék, történések bekapcsolásával — a gyermeket cselekvésre indítja és valósággal lenyűgözi. Valóságot ad tárgyszerűen a gyermek kezébe. A játékok a valóságnak megfelelőek, a való életből valók. Ezek ;i hozjzájuk fűződő mesével együtt kitörölhetetlenül belevésődnek a gyermek leikébe, úgy hogy sokáig nem felejtik el azt. Az egész módszer a játékra van felépítve. A gyermek megerőltetés nélkül tanul meg olvasni. Nincs fonomimikai kézjel, ami zavarná. (Igaz viszont, hogy a gyermek által önként választott és a reprodukciót segítő kifejező mozgásokat — v
