Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. február - Evangéliumi nevelők - Dr. Podmaniczky Pál: Schneller István

170

csonyán Tholuck legjellegzetesebb művét, „Die wahre Weihe des Zweiflers“ ajándékozna Beyer Sehellernek s erről a könyvről 1903-ban ezt írja Schneller, az akkor már kolozsvári egyetemi professzor: „e könyv még ma is legkedvesebb könyveim közé tartozik.“ Aki ismerte Schneller!, tudja, hogy ezt riem frázisképen írta le.

Arról, hogy Schnellernek mi a mondanivalója a pedagógia és a didaktika ma aktuális problémái tekintetében, hosszú előadássorozatot lehetne tartani, de örüljünk, hogy bennünket most fogva tart az a gondolatmenet, amelyen elindított bennünket Schneller rendszerének lelke, annak a látása, hogy a közösséget létesítő, megtartó, irányító személyiség csak a Szeretetben, tehát Isten országában, tehát csak Jézus Krisztusban valósulhat meg. íme, a Schneller.Istvánról valómegemlé- kezés, az ő ma is hozzánk szóló szellemének intenciója szerint, Jézus Krisztus elé állít bennünket. Itt nem arról a néha nagyon is kétes értékű emberi próbálkozásról van szó, amelyet óvatos eufemizmussal nagy általánosságban ,,vallás“-nak mondunk. Még kevésbbé felekezeti kérdésről. Még a kcresztyénséget a nem-keresztyénségtől elválasztó vonalon is innen és túl van ez. Ez a radikálisan modern existentialismus kérdése: ember, látod-e mindazt a megrontó hatalmat, amit Schneller érzéki énnek, történeti énnek nevez? hallottad'-e' már — ha nem hallottad, halld meg most —, hogy mi az igazság Krisztus felől? Hazugság az, hogy sírban maradt. Az az igazság, hogy föltámadt, tehát él. Az emberiségnek tett szolgálataiért a Nobel- díjial kitüntetett, 82 éves Mott János mondta néhány hónappal ezelőtt: soha nem látott annyi nyomorúságot ezen a világon, de viszont sohasem látta annyi bizonyítékát annak, hogy Krisztus élő valóság, mint ma. Igaza van. Elég egy pillantás nyugatra, egy keletre. Nyugatra: a francia szellemi élet élén ma nem hitetlenségükkel kérkedők, mint egykor Voltaire, Renan. Anatolé France, hanem a Krisztust Uruknak és Megváltóinknak való Claudel, Maritain, .Mauriac, Bernanos állanak. Keleten az orosz lélekben, részint a pravoszláv egyházon belül, részint azon kívül, minden idők egyik legnagyobb, a bibliából fakadó, abból lendületet nyerő evangéliumi ébredése megy végbe, amely már milliókat sodor magával.

Bárcsak a mi elesett magvar népünk is annak a bizonysága lehetne, hogy a Krisztus élő valóság! Jaj nekünk, ha az érzéki én marad úr fölöttünk! Jaj nekünk, ha a történeti éné marad a hatalom, — akármilven nevet viseljen is — és az egyest, elnyeli a közösség! Nekünk az egyéni és szociális pedagógiát egyesítő személyiség pedagógiája kell. Ezért drága nekünk Schneller István öröksége: a szeretet személyiséqe csak