Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. január - Evangélikus Egyház Püspöki Karának körlevele
161 szaktárgya. Az írás-olvasás tanításánál az: írás olvasásának művészete lebeg, szeme előtt. A föld- és néprajz anyagának közlésénél a térképen feltüntethető országokon felül érzékelteti tanítványaival a láthatatlan nemzet országát s a különböző színű, nyelvű, foglalkozású és viseletű népek felett Isten ilyen ismertelőjelekkel nem rendelkező népét is. A történelem útvesztőjében megmutatja tanítványainak a hadak,, kultúrák és társadalmi mozgalmak útján kívül Isten lába nyomát is. A természet titkainak feltárásánál rámutat a teremtő, fenntartó és kormányzó istenre is, akinek a természet erői engedelmes szolgái. A nyelvek tanításánál azok szerkezetének logikája és művészi szépségük ismertetése mellett súlyt helyez annak tudatosítására is, hogy minden nyelv szócső, melyen keresztül az Ür szól emibergyérmékéihez s megtérésre hívja őket az elközelített mennyeknek országába. Micsoda emlékezetes év lenne az új esztendő,, Iha ilyen eredménnyel végezné el egyházunk iskoláin és nevelőin áldott szolgálatát ez az ige: „Tér* jetek meg, mert elk'özelített a mennyeknek országa!“ 2/XVI71947—48. szám. A szent Istentől adott alkalomnak látom, hogy Teol. Otthonunk súlyos helyzetére karácsony közelségében hívom fel a figyelmet. Teol. Otthonunk, egyetlen lelkésznevelő intézetünk, anyagi válsággal küzd. Ha nem találjuk meg fenntartásának anyagi biztosítékait és ha nem tudjuk anyagi támogatásunkat rendszeressé tenni, akkor bizonytalannak látjuk szolgálatának folytatását. Pedig a Teol. Otthon elválaszthatatlanul egybekap- csolódik a jövendő lelkész-generáció nevelésével. Fenntartásáról és szolgálatának végzéséről egyházunknak feltétlenül gondoskodnia kell. Egyházegyetemiink és egyházkerületeink egyenként és összesen áldozatot hoztak. Püspökeink készséggel megengedték, hogy a Teol. Otthon küldöttei gyülekezeteinkben adományokat gyűjthessenek. Intézkedésünk azonban jóakarata segítő-kísérlet csupán a gyülekezetek áldozatihozatala nélkül. Arra kérem egyházunk nevelőit és gyülekezeteinket: álljanak a Teológus Otthon támogatói sorába s áldozatukkal, természetbeni, avagy készpénz' adományukkal, költségvetésükbe felvett évenkénti adományukkal tegyék lehetővé áldott munkáját. Tehát nemcsak arra az esetre szorítkozik kérésem, amikor a Teol. Otthon küldöttei megkopogtatják a gyülekezet ajtaját. A jelenlegi helyzet az, hogy a saját otthonába visszaköltöző intézményünk rongált épületet kapott vissza. Tetőzete, külső-tbelső falai, ablakainak hiányosságai és rombolások nyomai nagy összegbe kerülő helyreállítást követelnének. A kívüliről megszerezhető anpagi segítséget erre a célra kellett for- dítaniok. Az intarnátus tulajdonképpeni költségére, a közélelmezésire csak elenyésző összeg volt fordítható. Erőtlenül állt Otthonunk az őszi beszerzések idején, pedig ez az időszak döntő egész évi internátusi életünkre. Nagyobb összegű egyházi segélyeink fedezet hiányában bizonytalanná váltak. Külföldről kapott segélyeinken kívül á’jlumi segélyeket is kaptunk, mindez azonban elégtelen. Egyházunk kénytelen az Otthon teológus tagjaitól megkövetelni,, hogy tarlásdíjukat pontosan megfizessék, Csak azoknak biztosíthat kedvezményes vagy ingyenes internátusi helyet, akinek díját egyházkerületük elvállalja, vagy akik a gyülekezetben gyűjtött összegből kedvezményben részesülhetnek. A segélyezés bizonytalanságával szerűiben a szükség igen nagy. Teológusaink szerény és szegény hajlékokból kerülnek Oithonunkba. Ha anyagi okokból kirostálódnak közülük a lelkészi hivatásra alka'.matlanank látszók, vagy akiket külső érdek vonz, nem ipedig belső elhívás hajt, abba még belenyugszunk. De fáj a szívünk és nyugtalanná válik lelkiismeretűnk, ha belső tűztől hajtott, a lelkészi hivatás után sóvárgó testvéreket nem tudunk megtartani az otthon lakói sorában. Ez ad kérelmünknek súly s a kérelem meghallgatását ez teszi Istentől adott kötelességgé.
