Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. január - Időszerű kérdések - Magassy Sándor: Luther és az iskola
153 is vélekedett Luther az iskoláról; minek tekintette az iskolát? Ezen fordult meg u. i. az iskola sorsa és az ev. ifjúság jövője. De ezen fordul meg ma ist Ha nemcsak tudomásul vesszük, hanem lelkiismeretünk ügyévé is tesszük Luthernek az ev iskoláról való vélekedését, más szemmel fogjuk nézni iskoláinkat, azok munkáját és remélhetőleg sokkal jobban fogjuk iskolánk ügyét, sorsát, örömét és baját a magunkénak ismerni, mint eddig tettük. De térjünk vissza a reformátorhoz! Luther már igen korán meglátta, hogy az iskolát a gyermeken át száz- és százféle szál köti az egyházhoz is, az államhoz is és a nemzethez is. .Felismerte, hogy minden iskola az állami élet roppant bonyolult háló- arának egy-egv csomópontja. „A zsinatokról és az egyházról“ űrt munkájában szóról-szóra ezt mondja: „Az iskolához a legközelebb áll a szülői otthon, ahonnan az iskolás gyerekek kikerülnek. De a családi fészkek mellett kell állaniok a városházának és a (váraknak, amelyeknek védeniük kell a polgárt és otthonát, hogy nyugodtan nevelhessék az iskola számára a gyermekeket, akikből lelkészek, tanítók* tudósok és közéleti férfiak lesznek. Az iskoláknak viszont, — akáir polgárokat, akár fejedelmeket, akár császárokat adnak is a világnak, — az a kötelességük, hogy mindegyiket az Isten gyermekévé tegyék.“ Az élet azóta számtalan esetben adott igazat Luthernek. Mert ahol egy-egv ilyen csomópont meglazult, vagy felbomlott, ott lazulás és bomlás következett mind az egyházi, mind az állami, mind a társadalmi életiben. Luther azonban nem állt meg ennél a megállapításánál, hanem nyom- han hozzá tette, hogy mindegyikhez pedig a legközelebb kell állania az istennek, aiki ezt a;z egész gyűrűt, vagy kört az ördöggel szemben óvja és védi és aki mindegyikben munkálkodik.“ Az iskola tehát az a láncszem Luther szemében, amely összekapcsolja « társadalom minden rétegét egymással is és az Istennel is. Minél jobban ismeri fel ezt az ember, annál világosabb előtte, hogy az e<v. iskolának két hatalmas erőforrása van; az egvik földi, a másik meny- nyei; az egyik emberi, a másik isteni. Ahol az iskola e kettős forrásból táplálkozott, ott sohasem állt szemben egyház és állam, társadalom és iskola, hit és tudás; ott mind az anyagi, mind a szelletni élet a nénjólét kiteljesedését szolgálta. „Valamely város felvirágzásának, — mondja Luther, — nemcsak az a nyitja, hogy kincset kincsre halmoz, falait erősíti, gyönvörű házakat épít, puskával és páncéllal látja el magát; sőt ha ezekből sok van neki és a fegyvereket ostoba bolondnak kezébe adja, sorsa annál rosszabb, kára annál nagyobb. iHanem abban van a város igazi java és felvirágzása, üdve és ereje, ha minél több művelt, tudós, értelmes, tiszteletre méltó és jól nevelt polgára van. Csak ezek tudnak minden jót és kincseket gyűjteni, csak ezek tudják a vagyont igazán megtartani, csak ezek tudnak azzal helyesen élni.“ (Zsin. és egyházról.) A nagv, müveit nének é’efe, magas színvonaló közióléte onnan magyarázható, hogv ezt a lutheri vé’ekedést a magukévá tették és meflvalósitották. Nem véletlen, hogv hazánk leggazdagabb városai éppen az iskola-városok voltak. Ezeknek a városoknak a vezetőség® világosan látta, hogy az iskola nemcsak a tudományok csarnoka* hanem a társadalmi jólétnek is alappillére. És e városok lakosságának túlnyomd többsége protestáns volt.
