Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. január - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Dr. Reök Iván: A nemi élet etikája
151 ragadni és meg lehet oldani. A férfinek és nőnek egymással való viszonya összetett, bonyolult, sokrétű. De ennek a viszonynak koronája az, amit nemi etikának, szexuális erkölcstannak nevezünk, hogy nemcsak élvezetet keresünk a nemi életben, nemcsak a sóvárgásnak, a kielégületlenségnek a feszítő, kínos érzésétől akarunk megszabadulni, szóval nemcsak kéjsóvárgás az egész, hanem hozzákapcsolódik a boldogság utáni vágy, hozzákapcsolódik a felelősségérzet, hozzákapcsolódik az örömnek az érzése és ha az ember azért tud és mer áldozatot hozni, ha szembe mer szállni az anyagi érdekeivel cs azt meri feleségül venni, akit szíve szeret és nem azt, akihez anyagi érdekek fűzik, hogyha az ember mint személyiség lé]) házasságra és nem két bolt, nem két foglalkozási ág, nem két társadalmi osztály házasodik össze, hanem két személyiség találkozik egymással egy kiteljesedőbb, egy magasabbrendü életre, akkor ennek a döntésnek, ennek az elhatározásnak az eredménye az a boldogság, amely az életet megszínesíti és tartalmassá teszi. Hogy ez így van, világosan és letagadhatatlanul megmutatkozik ezek ellentétében, mikor az ember — akár ösztönös indításnak, akár a szexuális vágynak engedve — ezt a nagy boldogságvágy-bankót aprópénzre váltja és mégtapasztalja, megszenvedi a szégyent, a bánatot, undort. Ez nem elmélet, hanem tapasztalható térné Nem kell moralistának lenni, elegendő mindenkinek saját leikébe belenézni, mert ha visszagondol életének azokra a pillanataira, mikor nem a boldogságvágy irányította az életét, hanem a kínálkozó alkalommal futott a kéj után, megtapasztalta, hogy a kielégülés után rátört a szégyen, a bánat, az undor, utálta önmagát, vagyis olyasvalamit követett el. amivel saját belső mivoltával került ellentétbe. A szégyen, a bánat, az undor éppen olyan reális élmény, mint a fájdalom és arra figyelmezteti az embert, hogy olyasmit cselekedett, mellyel a maga belső etikai mivoltját, saját emberi méltóságát károsította. Aki az emberi életet csupán a kéjnek és kínnak a princípiumává akarja jellemezni, embertelenné teszi az embert, mert az emberi élet szépsége, az élet méltósága és értelme abban bontakozik ki, hogy az ember számára két életsík van: az egyik a biológiai. mely azonos az állat életsíkjával, de a másik az ideáknak, az eszméknek a síkja, ahol az ember erőt vehet a biológiai folyamatokon is, áldozatokat hozhat, kockázatokat vállalhat és ennek a hősies magatartásnak eredménye az a kimondhatatlan fenséges érzés, melyet örömnek nevezünk és aminek átélése kapcsán az ember azt érzi, hogy több lettem, önmagam fölé emelkedtem. Ilyenkor szeretnénk kalapot emelni önmagunk előtt. Az öröm nyilatkoztatja ki tehát számunkra az emberi méltóságot, az emberi élet. célját, értelmét és magasabbról dűségét. Viszont mikor az ember gyávaságból, opportunizmusból, élvezetből. kéjbajhászásból megtagadja ezeket a magasabbrendü eszme-
