Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. január - Evangéliumi neveléstudomány - Groó Gyula: Az új ember
136 velés éppen ezen a ponton alapvető módon eltér minden egyéb neveléstől. Nem célja az új ember, amit el kell érnie, nem megvalósítandó feladat, hanem minden keresztyén nevelés feltétele és ígérete. Az új ember — új teremtés. Az emberi lét annyira megromlott Istentől való elszakadottságának állapotában, hogy azon más, mint Istennek saját új, teremtő erejű beavatkozása nem segíthet. Mindaz a mégoly jó szándékú és mégoly hősies erőfeszítés is, amit emberi erőit az új emberért kifejtenek, eleve sikertelenségre van ítélve. Csak kvantitative változtathatnak az emberen: javíthatnak rajta, egy kicsit több erkölcsöt, emberséget, jóságot rakhatnak reá, de nem változtathatják meg kvalitatíve. Pedig éppen erre van szükség: mássá kell az embernek lenni, mint amilyen most, hogy igazi emberré válhassék. Nem a jótettek fokozása, növelése, s a rossz szokások nvesegetése az új ember útja, hanem az embernek belülről, létének és lényegének középpontjából való újraformálása. Az ember létének és lényegének középpontja pedig az Isten-viszony, Isten előtt való felelősségének, teremtett voltának tudata. Ezen a ponton kell változásnak be- állania. Ennek a változásnak az emberen kívül kell kiindulnia és végbemennie. Nem szolgálhat az új ember kiindulópontjául vagy kapcsoló- pontjául semmi, ami az emberben most megvan: moralitása, jó cselekedetei, erényei és jelleme, értelme vagy érzülete. Ahogy Isten az első embert szuverén mozdulattal teremtette: a nemlétből létre hívta, úgy teremti nemkevésbbé szuverén mozdulattal s ismétcsak a nemlétből az új embert is. Mégis ennek a második teremtésnek alapja az első teremtés: nem a semmiből hívja létre Isten az embert, hanem azt az embert teremti újjá, aki az Ő teremtése volt. Nem bennünk van tehát alapja az új teremtésnek, hanem Istenben. „Szükség nék- tek újonnan születnetek ...“ mondja Jézus Nikodémusnak (János 3, 7.) 1 Amint a születésünk rajtunk kívül s tőlünk függetlenül történik, mi annak csak szenvedői s nem alanya vagyunk, úgy az új teremtés is egészen Isten műve, minden emberi előfeltétel, vagy hozzájárulás nélkül. Éppen Nikodémust, Izrael kegyes farizeusát figyelmezteti Jézus erre. Ha azonban ez így van, ha Isten teremti az új embert s az nem a mi erőfeszítésünk eredménye, nem jelenti-e ez a keresztyén nevelés végét, mielőtt arról egyáltalában szó lett volna'? Nem ellentmondás és képtelenség-e akkor egyáltalában keresztyén nevelésről, mint emberi tevékenységről beszélni? Az bizonyos, hogy a keresztyén nevelés egészen más, mint minden egyéb emberi pedagógia. Nem az emberformálás művészete, nem is az emberré lenni hagyás újabban emlegetett inkább preventív és óvó jellegű művelete, hanem az embert újjáteremtő isteni mü emberi 1 V. ö. még Jakab 1, 18; Gal. R, 15. is.
