Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. július - Podmaniczky Pál: Melanchthon Fülöp
13 IV. MELANCHTHON EGYMAGA MARAD A LUTHERI REFORMÁCIÓ KORMÁNYRUDJA MELLETT Luther Mártont az Úr 1546. február 18-án hazahívta az örök békesség hazájába. Melanchthon, aki Luther koporsója mellett szegény, nyomorult, elhagyatott árvának vallotta magát s aki edziig a nagy harcok és vallástételek idején oly készséggel és alázatosan támaszkodott az erős Lutherre, most egymaga maradt a Luthert követő reformáció kormányrúdja mellett. Melanchthon a békesség embere volt, békességet szeretett volna teremteni az egyházban is és éppen ez végkép nem sikerült neki. Nem tudott békességet teremteni az egymással elkeseredett harcot vívó teológusok között- Persze, az volt a baj, hogy békességszere- tete némely dologban őt is ingadozóvá tette s így nem tudta egy értelemre vezetni azokat, akiket a vita heve elragadott s némelyik még Lutheren is túl akart tenni, így pl. az, aki azt állította, — a katolikus egyháznak a jóeselekedetekről szóló tanától való féltében, — hogy a jócselekedetek kárára vannak az ember üdvösségének. Pedig Melanchthon nemcsak a lutheri reformáció egyházán Ibelül szeretett volna békességet teremteni. Hő vágya volt az is, hogy létrehozza az egyezséget a reformáció két ága, a német és a svájci között. Ezért igyekezett mindenekelőtt Luthernek az éirvacsoráról szóló tanát úgy módosítani, hogy az a svájci reformáció követői számára is elfogadható legyen. Ép az ellenkezőjét érte azonban el vele.. A szigorúan Luther tanítását követők megtagadták a vele való közösséget és követőit filippistáknak, titkos kálvinistáknak bélyegezték- . Amikor ezeket üldözni kezdték, a titkos kálvinistaság yanuja miatt Melanchthon tulajdon veje is börtönbe került, ahol 12 évig sínylődött. S amint nem tudott Melanchthon abba belenyugodni, hogy a két ágban megindult reformáció eredményeképpen két, a maga sajátosságait szabadon és következetesen kifejlesztő s egymást testvérnek tekintő evangéliumi egyház jöjjön létre, úgy abba is nehezen tudott beletörődni, hogy a katolicizmus és a protstantizmus között való szakadás végleges legyen. Ezért tántorodott meg és került akarata ellenére az evangélium ellenségeinek táborába, amikor V. Károly császár helyre akarta állítani az egyház egységét, s Luther híveit bizonyos látszólagos engedmények megadásával akarta megnyerni terve számára. A császár terve kudarcot vallott és Melanchthonra rásütötték a vádat, hogy elárulta az evangéliumotMi nem ítéljül* el M'elanchthont. Megértjük az ő nagy szívét- még akkor is, ha nem mondhatjuk is, hogy tervei a mi terveink. Ú bárcsak értenők meg az ő kudarcainak intő szavát! Ne akarják a keresztyén felekezetek ledönteni azokat a válaszfalakat, amelyeket tiszteletet követelő meggyőződések emeltek közöttünk- Ez
