Evangélikus Nevelő 1947-1948

1947. november - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Kardos Győző: Az evangéliumi irodalomszemlélet problémája

Szaktárgyaink az evangélium fényében

Az evangéliumi irodalomszemlélet problémája

Minden irodalmi műnek a íremdteMeitése az, 'hogy a nyilvánosság elé keirniiljön és elvégezze azt a feladatot, amelyet az íiró nagy költő hozzá luzöl*. Természetesen az „irodalmi alkotást” jelien esetiben kizár óláig k"asz- sziikius értelemben kell értenünk és nem nevezhetjük annak maipjainlkcban .rendkívül clburjániz ó selejtes füzetiirodialimiat, amelynek az olvasótábora sajnos a toipaiszitaliat szerint szintié nagyobb, mint az igazi irodalomé. Ez utóbbinak az isméi rteitöje'j.e iaiz, hogy vagy tanítani, vagy nevelni, vagy szóra, kozitatni vagy pedig igyöniyiömkiíklilietmi aikiair. Ezit a feladatot pedig úgy oldja meg, (hogy az író iaiz alkotás lázában) előilőirő mondanivalóit tendenciózusan az elérendő célnak szolgálatába állítja.

„Poéta non fiit, séd noscótur” — mondja a latin bölcseség. Valóban a iköliiöt Isten csodálatos kiválasztása teszi költővé, •— die géniusza gazdagságának a kiiáraidiáisia nőm vezethető vissza pusztáin Isten lelkének indításúira, mert sokkal komplexebb jelenség az, ibogysem egyszerűen abból levezellhető volna. Hiszen így hasonlóan jáirnámik, mint Lucifer a Föld sízeMemévell Almikor a költői lélek lenyűgöző megnyilvánulása —- úgy érezzük — egy kicsit az „Istenit lopja őic a földre”, mgyiamaikikicir fenséges voltánál fogva van benne valami iféleimélesen démoni is.

A poéta teiháit „maiseilluir”. — Petőfi seaninit a költő aiz „Isten adománya”, éppen ezért „szent a lantja” (Vathot Siándloirlhoz). Másutt azt mondja: „A költő az istenség szent levele,

Melyet lek iild magais kegyében

Hozzátok igyiairliő embernek,

Amelybe őrök igazságait

Saját kéziével irta meg”... (A maigyiair ipoli tikosokhoz)

S noihia a költő és író ituiajdoniképen üstén lelkének enigedelmexkadlik, amikor ir, mégsem leibet ezt tételiszerűen Ikimonidiainii, mivel az irodaiam alkotó művésze sincsen legtöbbször tudataiban ennek. A sokait emlegetett Miki kényszer pszichológiai felbomlása sokkal komplikáltabb lélektani jelenség, minit* hagy azt ikrumiponienseiine lahetne szétválasztani.

Isten .az emberi ésszel felfoghatatlan cél ja inaik érdiekéiben az irodalom .iihileitie'tt munkásait is ifiellhaisiziniálja, iha alkiainjai. Istennők az emberi világihoz intézett monidlainivailéjia az iinodlaillmi alkotásiban is micigisizóliaillhiait s az isteni kijelentéstől érinteti cm beír az ő lelki életének javára fordíthat:ja. Az íiró telbiát iindiva vagy 'tudatlanul Isten szarvának közvetítőjévé, próifétlávái xállhiat.

Egy-egy zseniális egyéniségnek a születése minidig bizonyos miszté- riumoi jelent ai világ számára (Illyés: Petőfi) az evangéliumiból táplálkozó emlbeír szeme és értelme azonban nem Iáit abban .semmi titkot1. Hiszen Istennek ki választás« és megszólítása miijnd'einkit a maga helyére és feladatkörébe átlát. Az irodalom művésze akár tudatosan, aikiár anélkül Istennek engedelmeskedik, amikor aiz ő belső ö'Siztönizéséne Ibiaingot ad' kifelé annak, ami az ő érzelmi, képzeleti és értelmi gaizidlagiságfábói mások érdekében hasznos vagy gyönyörködtető. Senki sem lebet szándékosan költő vagy érő, mert ennek eröszaknláisa, az elhivatottság nélkülözése, az .isteni feltételiek, hiánya