Evangélikus Nevelő 1947-1948

1947. november - Időszerű kérdéseink - Ifj. Muraközi Gyula: Cserkészetünk jövője

maradni fejlődésüknek egy olyan fokán', honnan már kinőttek. Az ö korosztályuk már nem annyira követelhet a cserkészettől, mint inkább adhat neki. Adhat, elsősorban mayát adhatja, mint vezetőt. Már nem ő akarja jól erezni magái, hanem mások jólérzését akarja biztosítani. 16 éves koron lúl ez a legfontosabb és legszebb felfedezés, amit az ember tehet, hogy immár annyi ereje van. hogy másoknak is rendelkezésére bocsáthatja. Mert ha nagyon nagy csoportban maradnak meg egy cserkészközösségben! olyan, cseikészk ónból kinőtt fiatalemberek, akik nem vállalják komoly hivatásérzés indítására a vezetést, hanem csak jól akarnak élni. könnyen előfordulhat, hogy erősebbek lévén terrorizálják a fiatalabbakat s ahelyett, hogy kiszolgálnák őket, önmagukat szolgáltatják ki.

Magyar cserkészetünk jövője igen nagy mértékben függ attól, hogy akad-e elég számú felelősségteljes vezető, aki teljes erővel biztosítani tudja az igazi cserkészek zavartalan cserkészéletét és nem engedi meg, hogy a legelsősorban számukra való cserkészkedést mások űzzék az ő rovásukra.

Ne azoknak a számára biztosítsuk elsősorban a cserkészkedés lehetőségét, akiknek még vagy már nem egészen való. Hanem azoknak, akiknek való, csak saját hibájukon kívül nem vehetnek részt benne. A múlt cserkészetének egyik nagy, talán még ma sem teljesen meggyógyított baja, hogy sokan kereskedtek henne, akiknek a fiuk sajátos életéhez nem volt túlsók közük. A másik baj, hogy sokszor éppen emiatt kimaradlak belőle, sokan, akik meg odavalók. Egy kicsit anyagi cenzushoz, közé piskótába-járáshoz volt kötve a cserkészkedés. Ma, főleg a regőscserkészek, rést törtek már azon a falon, amely a cserkészetben résztvevő kiváltságos társaságot a többi, nem- cserkész, de hasonlókorú társaságtól elválasztotta. Ez az elzárkózoltság lett volna a veszte a cserkészmozgalomnak.

Egy mozgalom életrevalóságát mindig az bizonyítja, hogy nem elégszik meg adott kereteivel, hanem terjed. Cserkészetünk jövő programmja csak az lehel, hogy az odanemvaló elemek kiküszöbölése mellett idehívjuk az idevalókat. Az ország cserkészkorú ifjúságának talán halod vagy hetedrésze élhet jelenleg cserkészéletet. A találékony, és a szerétéire a felnőttekénél mindig sokkal hajlamosabb cserkésztétek máris száz és ezer módját találta meg a közeledésnek. Megszületett Budapest külvárosaiban a „Gyöcs“ mozgalom (Gyere öcsém cserkésznek), s annak ellenére, hogy Dzsembori is volt, soha annyi cserkésztábort, annyi különböző osztálybeli résztvevővel nem tartottak még Magyarországon, mint ezen a nyáron. És ez jól is van így, Cserkészetünknek régi bevált programmja mellett ez az új, nagy és lelkesítő programul adhat szárnyakat, hogy új, idetartozó erők bekapcsolásával frissítse állandóan önmagát. Ez a cél az öregcserkészekre is üdvös változást hozhat. Hiszen hány hely van az országban, ahol vágyódva lesik, hngv mikor bukkan fel végre egy igazi cserkész a láthatáron, aki végre megalakítja és vezeti a csapatot. Vezetők is kellenek, ha komolyan vesszük a nagyon sokfélül, nagvon szívből jövő kívánságot: én is szeretnék cserkész lenni. Nagyon sok vezető kell s ez az igény nagyon sok, még nem vezető idősebb cserkészben kell. bogv felébressze a felelősséget. Hiszen a cserkészetet az ifjúság saját, teljes életre való vágyakozása hozta létre, teljes éleiének a megvalósulása tette ilyen naggyá és sikeressé. S most a sokezer. szintén ilyen életre vágyakozó magyar fiatal kívánsága bizonyára nagyon sok vezetőben ébreszti fel a. legszebb hivatás mély és komoly tudatát: szolgálni ezt a kibontakozni kívánó életet. ifj. Muraközt] Gyula.