Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. november - Fórum - Dr. Lakatos László: Megemlékezés Arany Jánosról
108 maradt a csalódás után is, de akinek a szeme kevés fényt lát kívül és befelé néz inkább. A mi vérrel és bűnnel betöltekezni nem tudó korunk Arany érzékeny lelkiismeretén keresztül hallja a tanítást, hogy a vesztett csaták után, a szörnyű zuhanás után nincs más út számunkra, mint a befelé nézés, az öntisztulás, mely a legszigorúbb mértékkel méri le a bűnt és szabja meg a vezeklés útját. Ez a finoman redőzött lelkiismeret sugallja a húntrilógia egyetlen befejezett darabjának a Buda halálának az alapeszméjét is. A nagy hún vezér számára emberi szemmel nem látható betűkkel rávési a „világfájára“ az öregisten a figyelmeztető normát: „Ür az egész földön, ha ez egy hibáján“. Etele indulata rohamában megöli testvérét, „a kard ura Isten“ könnyet hullat szeméből, mert beteljesült a végzet, a bűnnel szerzett hatalom nem lehet tartós és az elkövetkezendő nagy győzelmek nyomában ott árnyékosodik bűne miatt népe bukása. A mi magyar népünkért is sokszor csordult Isten könnye szertelen hibáink, súlyos bűneink miatt. A költő dicsősége az évek jártával nőttön- nő és ha lelke komor felhője az „Őszikék“ rezignált humorában szét is tisztul néha, megmarad „fájvirág“ költőnek, nagyvárosban maradt földjéhez örökké visszasóvárgó parasztembernek, akit nem kápráztat el a hamis pásti fény. Ugyanazzal az egyszerű, de biztos, tisztaszemű mértékkel méri öreg, nagyvárosi poéta korában is az élet, az emberek hibáit, mint ahogy azt a bibliásszellemű nagyszalontai parasztházban megtanulta. Felméri mégegyszer a lét értelmét a „Honnan és hova“ című versében és egész életére jellemző szerénységgel próbálja megtalálni élete jelentőségének határait: „ . . . a föld körén bolyongtam: Egy barázdát én is vontam. A jövő nemzedék, Mely se kérdi tán, se tudja, Nem is igen lesz rá gondja: Hogy itt éltem s a tömegben Én is lantot pengetek.“ Megjárta a magyar életforma emelkedő útját, a parasztkunyhótól az Akadémia hűvös, úri palotájáig. Díszkertbe ültetett falusi, mezei virág maradt. Az első Toldi népies naívságától a Buda Halála ódon színű világán át a Honnan és hová filozófiai mélységéig és az Őszikék öngúnnyal festett haldokló szépségű virágaiig mily hosszú és változatos volt az út! Klasszikus magyar világnézet csendül ki Arany egész költészetéből, mely nemcsak korának tudott adni biztos lelki egyen
