Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. november - Fórum - Benedek Vince: Emlékezés szárnyán…
104 tételnek. Ez „a mü veszett állapotunknak alázatos és szánóbánó megismerése. Hogy az Isten igaznak ismertessék az ő ítéleteiben, mü penig elkészíttessünk a kegyelemnek elnyerésére és végezetre az elvett kegyelem jobban-jobban kinyilatkoz- tassék mü bennünk." S ha már végét kell szakítanunk ezeknek az idézeteknek, ne maradjon említés nélkül az, hogy Apácai a tanítói tisztének meghatározásakor a tanítótól tanítványaihoz való viszonyában megkívánja: „ükét Isten előtt való könyörgésében megemlítse.“ Ez a rövidke mondat vájjon nem tökéletes önarcképe keresztyén pedagógusnak? Isten gondolatai nem a mi gondolataink. A kegyelem ideje rövidre szabatott ki Apácainak. Amint hűséges tanítványa, Bethlen Miklós írja Önéletírásában: „Apáczait az Isten ebből az ostoba, háládatlan magyar világból, mely ő reá méltatlan volt, kivette. A szörnyű tanulás és az Isten háza és a közönséges jó miatt való buzgó szorgalmatoskodás betegíté őt száraz betegségben, melyben is semmit sem kedvezvén az erős lélek az erőtlen testnek, ki kellett mennie belőle ultimo die anni 1659 (1659 utolsó napján).“ Dr. Podmaniczky Pál I FÓRUM ZIZT.J Emlékezés szárnyán . . . A gondviselés (különös kegyelméből „Mathuzsalem” kort értem meg'. 01 éves vagyok, lel« az aggkor alig elviselhető súlyos fogyatkozásaival. Mint már jobb (hazáiba költözött kan-társaimnak Mohikánja viseltem még ennek a küzdelmes éveknek rögös útját.- Busongó magányomban, nemcsak ébren, hanem álmomban is gyakran felidézem lelkemben azoknak a (kedves kar társaknak „szellemalakjál” akikkel együtt indultam. Lelkiem mindannyiszor felajzik, valahányszor velük foglalkozom. Ezek közül különösen egy fonrotl szíveimhez, akiiről e nekrológ szól. Móllá: „Mindennap a romdardb hull alá. A régi fényből mely ragyogóit dicsőn.“ Ott a Du na-Tiszai közén, az Alföld egyik előkelő városának, a tántoríthatatlan elvszi-tóindiságáiról általános ismeri Ceglédinek akáclombos temetőjében, megnyílt egy családi sírbolt, hogy beférjen abba örök nyugovóra egy kiváló tanügyi férfiú porhüvelye, egy dobogni megszűnt nemes szív néhai birtokos». Alexy Lajos aiz a — sajnos — immár néhai nevet felvett karfára, a ceglédi evang. iskola nyug. igazgató-tanítója^ aki albban a síri magányban -álmodja tovább a tanítóság -szebb jövendőjét. Már régóta emésztette a kór hatalmas fizikumát, küzdött vele sokáig, míg végre mégis a gyarló lest maradt alul a mérkőzésben.
