Arnd Janosnak az igaz keresztyensegről irott negy könyvei. Jéna, 1741.

is vett. Valamint pedi* masut igy itt is hallhatatlan ditserétet hagyott maga után , hogy Szentséges Tiíz- tit nagy fzorgalmatofságga!, hűséggel bóltseséggel és rendeden vifelte : Nem tsak a’tifzta tudományt védd- niezte , hanem példája is volt az igaz Iften elő't kedves Kerefztyénségnek. Es rövideden , a’ melly örömöd tanitotta ízóval az o hűségére bízatott Gyülekezetekért , igy máfoknak iráíival is kívánt fzolgálni. E- zek kozott vagyon a’ Paraditsom kertetske , melíy a* mint minden imádságos könyvek között leg fzebb, igy Huízti litván 1698. eízt. lett forditála után T. Bel Mát- tyás Uram, az ő Hazájának igaz ékefsége, által a’KriftuS meg nyomorodon Anyafzentegyházának épületire é$ vigaíztalására magyar nyelven Norinbergában 1724. ki bocsáttatott. Így azért tanitáíival, iráíival, és kegyei életének jó példájával , mint illik minden igaz Lelki. Tanítókhoz, tőitvén életének napjait, mitsoda, hogy ha annak örvendetes végét érte. Mert hogv erről emlékezzem , azon efztendóben, mellyben életét el végezte ugyan a’ télen és tavafzfzal nagy erőtlenséget és éjjeli nyughatatlanságot érzett, de tífztét mindenkor véghez vitte. Pünkösd havának pedig harmadik na* pján efett ágynak , minek utánna Sóit. 126. 6. J* ki azj 0 kerefit magvát 'll ivén ßrva mégjen vala : ax> űrjén meg rágj cnek^fhóval, hozván az> 0 kévéit, predikállot volna , haza menvén mindjárt házas társának azt mondotta : Ma tartottam az én halotti Prédikatziomat. Es mivel érzette életének végének közelgetését , reggel hat orakor d. 9. Maii gyóntató Attyját Storck Viihel- met magához fzólitotta , tőle az Ur Vatsoráját kívánta és nngy tőródelmeséggel ’s buzgosággal vette. E*s mivel hová mind tsak erőtelenedett, azon gyóntató At- tyiától hatalmas Szent írásbeli mondáfokkal , mellye- ket ó nagy buzgón meg hallott és maga jobbára bé fejezett, vigafztaltatott. A’ többi között emiétett gyóntató Attyja igy fzólott : Nem kételkedem , hogy valamint ekkoráig , íemmi tévelgésben nem találtatott

kedvel*