Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

97 HARMADIK RÉSZ. Az Imádságról, 1« Mit tesz imádkozni? Annyit tesz, mint az Istennel beszélni, mind szívvel mind szájjal. Zsolt. 19, 15. Az én számnak beszedi és az éri szivemnek gondolati legyenek a' te kedved szerént te előtted , ki énnékem erősségem és szabadítóm vagy. í 2. Kivel beszéltünk tehát midőn imádkozunk ? l Azzal a' mindentudó Istennel, a' ki a' mi gondolatinkat is látja, a' mi terémtőnkkel és legfőbb jóltévőnkkel. Zsolt. 95, 6. Zsolt. 139, 1 — 4. ; 3. Minthogy az Isten mindentudó * tehát ugy is tudja minden állapotunkat, ha azt néki iniádságunkbán nem jelentjük is ? [ Igenis tudja; Nem is ő reá, hanem mi reánk nézve szükséges az imádság. Mát. 6, 7. 8. Mik or iiiiii dkoztok, ne legyetek sok szószaporítással, mint a' pogányok; mert azt állítják, hogy az ő sok beszédjekért hallgattatnak meg. Látja a' ti mennyei Atyátok, mire legyen szükségtek, minekelőlie ti őtet kérnétek. M. Miképen szolgál az imádság javunkra ? [ 1. Az által az Istennel, a" legtökéletesebb vagyonsággal való társalkodás ra szokunk, 's azzal ugy beszéllünk , mint barátunkkal és Atyánkkal. itl. Az által szokásunkká válik az Isten' jótéteményeiről figyelmetesen gondolkodni, álla-