Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

Cri »Hóm. 2, 4. Avagy megutálod-e az ő kegyességének, várakozásának, és tiiréscnek gazdagságát? Nem tudod-e, hogy nz istennek jóvolta tégedet a

1 megtérésre vezet ? 64. Kell-e az Istennek ezen intő szózatjára , mellyel . a' szerentse és szerentsétlenség által hozzánk száll, figyelmeznünk ? Ugy kell arra figyelmeznünk, mint jö barátunk' és atyánk' szavára, Zsolt. 103, 8—13. Irgalmas és kegyelmes az Ur, késedelmes a' haragra, és igen kegyelmes! Nem mind ölökké feddődik, és nem tartja mipg mindörökké az ő haragját. Nem a'mi bűneink szerént tselckszik mi velünk, és nem fizet minékünk, a' mi álnokságaink szerént. Mert melly igen magas az ég a' földtől, ollyan igen nagy az ő jó volta az őtet félőkön. Melly távol vagyon a' napkelet a' napn3 ugottól, olly messze vetette mi tőlünk a' mi bűneinket. Miképen könyörül az atya az ő fijain azonképen könyörül az Ur az őtet félőkön. G5» Mivel tartozunk mi az Istennek, mint Teremtönknek v Eltartónknak, és Igazgatónknak ? Azért mi 0 néki hálaadással, ditsérettel, szolgalattal és engedelemmel tartozunk. (RR. Miképen kell az Istent clitsémünk ? Ugy, a* mint őtet az egész teremtés ditséri. így pedig akkor ditsérjük, ha akaratját mind lelkünk' mind testünk' tehetségeivel örömest teljesítjük. 67» Miért kell mind testünk' mind lelkünk'' tehetsé1 geit erre végre fordítanunk ? Mivel mind két rendbéli tehetségeink az Isten' ajándékai, melly eket azért adott, hogy jóra vegyük hasznokat.