Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

Cri 30. Hogyan nevezzük az Istennek ezen a természetben mindenütt munkálkodó erejét ? Mindenütt jelen valóságnak. Zsolt. 139, 7—9. Hová mennék a' te lelked előtt? És a' te ortzád előtt hová futnék? Ha a' mennybe mégyek, ott vagy, ha a koporsóba vetem az én ágyomat, ott is jelen vagy. Ha ollyan szárnyaim volnának is , mint a' hajnalnak, és a' tengernek utolsó határánál laknám is; oda is a' te kezed vinne engemet, és a' te jobb kezed megfogna engemet. 31. Mikép' van az Isten mindenütt jelen d teremtésben ? JJgy vau mindenütt jelen, hogy egg3'szer'smind mindent is tud. Még a' mi lelkünknek gondolafjait is esméri és tudja ő. Zsolt. 139, 1—1. Uram , te megkísértettél, és esmérsz engemet. Te tudod az én ülésemet és felkelésemet, távol látod az én gondolatomat. Az én ösvényemet és lefekvésemet környülvetted, és minden én utaimat jól tudod: Mikor még az én nyelvem alatt nintsen a' beszéd ; íme, Uram, te azt mind jól tudod. 32. Az Istennek ezen jelenlétéről 's mindentudóságáról való meggyőződés mit munkáljon bennünk? Ist eh eránt való fiúi tiszteletet és minden rossz» . tói való irtózást. Az Isten jobban ismér bennünket mint mi magunk magunkat; ő előtte semmit el nem titkolhatunk. 1 Sánu 16, 7. Az ember azt nézi, a' mi szeme előtt vagyon ; de az Isten azt nézi, a' mi a

> szivben vagyon. Zsolt. 139, 23.24. Kísérts meg en< gem, erős Isten, és lássad az én lelkemet; próbálj engemet; lássd meg az én gondolatimat. És lásscl meg, Ua bosszúságodra való