Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

51 hagynánk annak építését késő maradékainkra, holott az épületre olly igen szükségünk vagyon *s az épités olly szent kötelességünk ? Miért hagynánk azt egészen öszveromlani, a' mit illendő segítség által könnyen ditsöségesebb formájúvá és maradandóvá tehetnénk? A' hajdani idők* vallásbéli buzgóságának első nevelője 's legerősebb gyámola ugyán a' félelem és a* Hierarchia volt, 's nagyobb részént úgy mutatta«ki magát, ir.int az Istentől való szolgai félelem és az Istenség szolgaihoz való babonás ragaszkodás. De tsak ugyan az által sokaknál a* vallásnak valóságos lelke is feléledelt; sokakban a' szeretet' vallása is kezdett gyarapodni, 's gyakran ki-mutatta magát az Isten 's emberek eránt való igaz szeretet által, ha szintén kevesen esmérték is azon vallásnak lelkét melly bennek munkálkodott. Ekkor az emberek elméjében többnyire tsudálatosan Öfzve volt elegyedve az értetlen és ér« telmes vallásbéli buzgóság; ugyan azért az elsőt alig lehetett kiirtani az utóisónak romlása nélkül; sőt ezen romlás elmúlhatatlan volt azoknál, a' kik a

1 vallás' dolgában tsak félig világosodtak volt meg, a* kik a' tévelygést észrevették a' nélkül, hogy az igazságot jól megesmérték s' forró szívvel ölelték volna. Ezen jegyzést még ma is többnyire lehet alkalmaztatni azokra, a' kik megvilágosodásokkal kérkednek, 's a' kik gyakran midőn a' tévelygáD 2 se-