Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

49 között látszani, mint annak előtte. Minden vádok, mellyek ezen tekintetben a' Reformatió ellen támasztatni szoktak, igazak, de egyszer smind annak legnagyobb ditséretére|is szolgálnak , mert ha a' vallásbéli buzgóságnak némi nemii meghidegedését nem okozta volna, nem szabaditolt volna meg a' legkeményebb, legiszonyúbb, semmi külsó érő által le nem ráz ható igától az Istennek szolgai félelmétől 's 'a papok' uralkodásától. Hogy a' vallásbéli buzgóság' meghideged£ se mindjárta' reformatio' első esztendeiben nem lett szembetűnővé, az onnét van, minthogy ugyan ezen reformatiónak még akkor nem volt vége, úgymint a' melly tsak számos esztendők alatt mehetett tökélletességre. Mert jóllehet egyenesen a' szolgai félelem 's papi hatalom ellen keltki, még is maradott magában is eleinten mind a' kettőből valami] rész: a' mit tsak az tsudálhatna, a' ki nem tudná hogy emberek, még pedig ollyan emberek által kezdetett, a'kik magok is gyermekségektől fogva a' félelem vallásában nevelteltek-fel 's Papok voltak. Akármelly igen akartak is nem mertek 's nem tudtak magokból minden szolgai félelmet kiirtani, valami az tsuszott-bé abbül systémájokba is. Akármelly |igen akartak is, nem vetkezhettek- le minden elébbeni papi indulatot; egy bizonyos mértékletes protestáns hierarchia még azután is soká fenn maradott. Ugyan azért a'.félelemtől gzármazó D ral-