Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

II * az istentől félt; lehet- é tsudální, ha ők ezen félelmet, valamint tsak lehetett, nevelték, az Isteni szolgálatot felette fontosnak rajzolták, 's annak megvetőit nem tsak büntetésre méltókBak lenni mondották, hanem mikor lehetet-fc üldözték is: jóllehet ők magok «is nagy részént meggyőződésből hitték 's terjesztették a szolgai félelemből álló vallást. Idő' jártával kitsinyenként tisztább 's tökéletesebb erköltsi érzések 's gondolatok tarn idtak az emherekben, melly eket ők hasonlóképen rész szerént szántszándékkal (minthogy azoknak nagyobb hathatósságot akartak adni) rész szerént az emberi természet ösztönözésébő' az Istenre ruháztak; 's igy az erköltsi törvények , hogy annál szentebbek 's által hágIhatatlanabbak legyenek, úgy nézettettek, mint az Istenség által rend kívül adott parantsolatok. De ekkor is tsak az Istenségtől való fé« lelem volt minden kötelességeknél az indító-ok, még akkor is, midőn az ideig 's örökké való jutalomról vagy büntetésről vólt a' szó. Ezen szolgai félelmet már a' régi időkben is próbálták némeliy értelmesebbek 's nemesebb szíviiek fiúi félelemmé 's szeretetté változtatni , de kevés foganattal. A* Názáretbeli Tésus volt arra rendeltetve, hogy ezen változást tökélletességre vigye, 's az igaz vallásnak 's azzal öszvekaptsolt tiszta erköltstudománynak ideáját állandóan fundálja 's a' világon eltetjes-