Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

II séggé változik, 's a* legártalmassabb indulatoknak is, p, o. a' kevélységnek, fajtalanságnak, fösvénységnek szolgájává lészen. Ezen világ szerént való eszesség* segedelmével a'vallástalanok és hitetlenek egész mesterséges rendbe szerkéztetik az ö romlotságokat, szántszándékkal meg - fojtják a' nemesebb érzéseket 's ravasz mentségeket találnak az ö éktelen vétkeiknek. A' vallás -szeretés harmadik részének, a" gondolkodás' módjának megromlása az által mutatja-ki a' főbb rendűek között magát, hogy semmit sem tartanak többé illendő mértékben szentnek és tiszteletre méltónak , a' mi a' tsupa testi embert nem gyönyörködteti, 's azokat babonásoknak tsúfolják , a'' kik lelki és látha-* tatlan dolgokat hisznek és tisztelnek. Természet szerént ettől fogva minden gon-. dolatjaik 's igyekezeteik tsupán a' látható, világi hasznot hajtó 's gyönyörködtető dolgokra tzéloznak ; semmi felséges és nemes indulatokat nem betsülnek ; a'hazának, szabadságnak, emberek' boldogításának , 's maga megtagadásának nevezeteinnél semmit sem éreznek; ha mellet» tek minden elsüllyed is' tsak ök kárt ne val. lyanak, tökélletesen megelégednek; 's ha a* magok' hasznát az egésznek akármelly kárával is előmozdíthatják, magokat szerentséseknek tartják, egy szóval az el-erőtlenedés, tunyaság és elpuhúlás közönséges esmértelő jelekké lesznek. . Még.