Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

, 19 \ teti is egymástól; a'jő erköltsnek és a' Vallás« nak fzeretete tsak ugyan igen szorosan öszve vágynák kaptsolva, egyik a' másikat felteszi, magában foglalja, neveli és nemesíti. A' Valiált tsak az szeretheti igazán, a' ki szívét tisztán megtartotta, a'ki rút vétkekbe el nints merülve, a' ki a'testi gyönyörűségnél feljebb való örömeket tud óhajtani, 's a' ki képzelődéfét alatsony kívánságok által még meg nem fertőztette. Annak ellenben, a' ki szívét megfertőztette, 9s életét megmotskolta, meg kell esmérni romlottságát, 's újonnan kell születtetni, minekelőtte a' Vallás' Isteni Országába bémehetne. Más felől szintén olly igaz az is, hogy a'Vallás szükségesképen nemesiti a' szívet 's előmozdítja a» virtust. — A' mi pedig az emberi boldogsággal való szoros egyben függését illeti, azt még legnagyobb ellenségei sem tagadták soha. Ra az Istent, ama szentet, igazat, mindentúdót, véghetetlen jóságút, egy szóval ha a' leg felségesebbet gondolod, a' mit az emberi lélek gondolhat; vallyon nem emelkedik e az által hathatósan fel lelked, úgy liogy minden, a' mi tsupa földi és mulandó, kitsiny nek, és tsekélységnek látszik? Nem nyom - e el szivedben ezen gondolat minden hijábanvaló és balgatag kívánságokat? Nem nyílik-e előtted egy ditsöségesebb lelki világ? nem bájolja-e az meg szépségével és a' benne uralkodó bölts rendel an< nyira szívedet, nem buzdit-e arra,, hogy te is 3 2 benne • 0