Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

II dül a' nevelés által terméfzetünké vált fzokás, 's állhatna tsupa magunk külfövireletében is, a' nélkül, hogy belfö indúlatinkra , 's gondolkozáíinkra is kiterjedne. Egyedül a

9 közönféges Iíteni tifzteletnek húzomosan és állhatatofan való gyakorláfa az, a' mit mindenek vallás - fzeretéfünk' jeléül vehetnek; és vesznek is, ha erköltsteleníégünk által ellenkező vélekedésre okot nem adunk. Az illyen gyakorlás ugy nézettetik, mint bizonyos jele annak , hogy tagjai vagyunk azon vallásbéli társarágnak, a

9 mellyel tartunk, 's terméfzet fzerént feltétetnek tehát az ollyan Iftenes és jámbor indulatok is felölünk, mellyeket ezen tárfafág minden tagjaitól megkíván. Lehetnénk ugyan ekkor is képmutatók: de fenki lém gondolja ezt előre felölünk; mig reá nyilváníágofan okot nem adunk. — Onilibet praeíumltur bonus, donec probet ipfe contrarium. Ha ez igaz: mi következik belőle, a' mi köztárfafágbéli kötelelTégünkre nézve ? — A* polgári társafág olly fok tekéntetben fzámot tart az ő tifztvifelőinek vallásbéli buzgófágára: vallyon méltók-e ezek annak további bizodaU mára, ha magokat a' közönféges Ifteni tiízte* lettől egéfzen elvonván, vallás eránt való fzereteteket legalább kétíégefle tefzik ? Vifeltethetik e erántok a' közönfég, 's vileltethetnek e közönfégefen a* gondvifeléfek alatt lévők olly tökéletes és tzéljok eléréfére í'zükféges bizodalom«