Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

XIÍI Elsőben mennydörgés' hathatóságával Vivna szavai« ama* vad lelkek* nyájával, Kik felkeltek dölyfös Gigások módjára, S* vakmerőn a' magas eget ostromolják, 'S a' hitet tsúfolják, Hogy a' felhöken túl van helyhezve vára. Azután leglágyabb legédesbb zengésem, Angyaloktól tanúltt forró könyörgésem A' föld' Istenei' szivét olvasztaná 'S bennek az Istenek' 's emberek' attyához, 'S Királyok' Urához Ragaszkodó hűség* szent tiizét gyújtaná. „Világ Hatalmasi, illyen kérelemmel Kezdeném, legyetek méltó figyelemmel Igazságtól sugaltt énekem' szavára. Nem várok tőletek Krőzusi kintseket, Nem! tsak szíveteket Kérem legjóltévőbb Hivetek' számára. „Nintsen, halljátok bár a* multt századoknak Taaúbizonyságit, nintsen trónustoknak Ke*