Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

A kőbányai templom

újabb lépcsőfokon a templomtér szintjéig. Ugyancsak ajtók nyílnak a szentélybe is a papiakból és a sekrestyéből, majd a földszintre és a karzatra a lépcsőházakból. Az előcsarnokból viszonylag kisméretű, mindössze 13 m, sugarú belső térbe jut az ember.

Első, ami a belépőt rögtön megfogja, a rendkívül meleg és bensőséges megvilágítás. Kétr féle színű, fehér és sárga a sok-sok ablak, mely fényt ad a templomnak. Az alsó ablaksorok csak a köralaprajzból fülkeszerüen bemélyedő szem télyig érnek, a felső sor azonban végigfut a szentély fölött is. Halványsárga a falfestés: még a legborúsabb időben is olyan benn, mintha ia nap sütne. Szintén a szentélyig terjed a fal hajlásút követő, körbenfutó karzat is, mely a két alsó ablaksor között vonul végig. Kupolának megfelelő boltozat borúi a centrális templomtér fölé.

Mint már említettük, a szentély elrendezése a tervező eredeti koncepciójától eltérően jött létre. Középen, szemben a belépővel, támlájával a falhoz simulva áll az oltár, a szentély sarkain pedig a belépőtől jobbra a szószék, balra a keresztelőmedence.

Érdekesen hangolták össze az oltárt, szószéket és medencét. Anyaguk sárgásbarna alapszínű márvány, finom rózsaszín szegélyezéssel. Különösen szép az oltárképnek hagyott helyet keretező, lehető legegyszerűbb, négyszögletű oltár- támla, a tömör, simavonalú oltárasztallal. Élein és peremén szegve a világosabb színű márványnyal áll a modern felfogásnak megfelelően alacsony, hatszögalapú szószék, melyre a szentélyből lehet belépni. Mennyezete nincsen. Éppen ilyen alakú, csak valamivel kisebb a keresztelőmedence. Harmonikus, szép kép. Ami kifogásolni való, azt csak a gyakorlati ész jegyzi meg, t. i. a medence csaknem olyan magas, mint a

75