Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten
A fasori templom
Tíe, boldog anyai mosolyával és az ölében tartott kisded égi jelentősége által. Mária és a gyermek a kép balsarkában nyertek elhelyezést, Mária a kils Jézusra néz,, ő pedig játékosan nyújtja ki kezét az előtte térdelő szittya fejedelem felé, anyja ölében fekve. Az ércsisakos másik király a kép középterében áll és karjait kitárva föléje hajol, boldog elragadtatással. Mozdulatlanul áll mellette a harmadik, a turbános néger fejedelem, s botjára támaszkodva néz le a csoportra. A sisakos király mögött apródja tart egy kelyhet, a háttérben, jobbra pedig hajnali homályba vész a kiséret. Érdekes a színek festői visz- szahúzódása balról jobbra. Baloldalon Mária köntösének diadalmas fehérsége középen a szittya fejedelem bíborpalástjának színében már sötétebb tónusban folytatódik s végződik jobboldalt a kiséret lehalkuló szürkeségében. Tüzes, ragyogó ben- czuri színek mindvégig. A szittya fejedelem ruházatában költői módon archaizál, a ruha magyaros, a köpeny virágos,, a süveg tollas-forgós’. Érdekes adomákat hallottam erre az alakra vonatkozóan. Hittrich Ödön főigazgató szerint Benczúr sajátmagát festette meg benne, Kemény Lajos esperes pedig azt beszélte el, hogy az auli- kus érzésű festő Ferenc Józsefet ábrázolta ebben a napkeleti bölcsben. Az alak csaknem teljesen hátsónézetben van, arcából csupán negyedprofil látszik, de így is helytállóbbnak látszik a második verzió,, támogatja a fejalkiat és a fe- rencjózsefi szakáll. A szószék ugyancsak Kauser kőfaragó müve. Oszlopkötegen nyugszik, hasonlít egy nagy ke- helyhez. A közönség felé eső négy oldalon a négy evangélista szimbolikus ábrázolása látható, János Jelenései szerint borjú, oroszlán, ember és sas alakjában. Az egyes mezőket is féloszlopok választják el egymástól. Művészi faragás a szó60